Emlékeznek még erre a képre?
Egy korábbi bejegyzésben már bemutattam. A nyári szentesi utazás során ellátogattunk a régi házhoz is. Ma kívülről ilyen:
Becsöngettünk és egy kis magyarázkodás után, néhány régi kép bemutatásának segítségével bebocsátást nyertünk. Nejem először nem akart bejönni, de később, elmondása szerint, nem bánta meg. Egy félórát töltöttünk hívatlan vendégként, de nekem nagyon jól esett. Az udvar régi és mai hasznosítása igencsak jellemző. Ahol ángyikám a disznót etette (ezt már korábban is láthatták)
Lajos bácsi pedig a lúdját, mint Matyi, szeretgette
ott most egy gyönyörű, csöndes pihenésre alkalmas, kert van:
Más idők jöttek. De a ház ma is áll, ugyanúgy vályogból, tehát nem bontották le, helyette gyönyörűen felújították, szükséges változtatásokat megtették. E képre visszatekintve nemcsak nosztalgiám lett, hanem egy ideig komolyan elgondolkodtunk, hogy talán nem is lenne olyan nagyon ördögtől való leköltözni.
Egy korábbi bejegyzésben már bemutattam. A nyári szentesi utazás során ellátogattunk a régi házhoz is. Ma kívülről ilyen:
Becsöngettünk és egy kis magyarázkodás után, néhány régi kép bemutatásának segítségével bebocsátást nyertünk. Nejem először nem akart bejönni, de később, elmondása szerint, nem bánta meg. Egy félórát töltöttünk hívatlan vendégként, de nekem nagyon jól esett. Az udvar régi és mai hasznosítása igencsak jellemző. Ahol ángyikám a disznót etette (ezt már korábban is láthatták)
Lajos bácsi pedig a lúdját, mint Matyi, szeretgette
ott most egy gyönyörű, csöndes pihenésre alkalmas, kert van:
Más idők jöttek. De a ház ma is áll, ugyanúgy vályogból, tehát nem bontották le, helyette gyönyörűen felújították, szükséges változtatásokat megtették. E képre visszatekintve nemcsak nosztalgiám lett, hanem egy ideig komolyan elgondolkodtunk, hogy talán nem is lenne olyan nagyon ördögtől való leköltözni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése