Születésnap

Tegnap tartották az egyik általános iskolám, IX. ker. Ifjúmunkás u.13., 50. születésnapját. 1961-ben nyitotta meg kaput az akkor még Üllői úti lakótelep 1. számú iskolája. Anyám ott volt igazgatóhelyettes. A suli a Gyáli úti iskola jogfolytonos követője volt. A lakótelep még akkor épült, de az iskolára már szükség volt. Nem is egyre. Az első években 1200 gyerek járt oda és két műszakban tanultunk. Mert 1963-tól én is odajártam.
Tegnap a megemlékezés mellett egy kis műsor, többek között a másodikosok néptánc bemutatója volt.

Nosztalgikus képregény IV.

Amikor kiléptem a kapun, az Andrássy út felé vettem az irányt. Az Aradi utcai sarkon balra a rendőrség híradókból már ismert épülete látható. Annak idején négy éven keresztül minden reggel erre mentem az iskolába.
Tovább menve a sarkon a már említett Terror Háza, azaz az Andrássy út 60-nál balra kanyarodtam,
majd elhaladva az épület előtt, mentem tovább az iskolába. Nagyon sokáig nem tudtam, hogy az az épület mit is jelentett sok ember számára. Átkelve a Vörösmarty utcai kereszteződésen már ott is voltam az iskolában. Népköztársaság útja 68.
Ez lett a régi iskolámból. Így transit glória mundér. :-)

Gyáli út 25/A

Egy korábbi bejegyzésben említettem a Gyáli úti iskolát, ahol anyám kezdte a tanítást, még az ötvenes években. A már igencsak halványuló emlékeket az alább említett barangolás során sikerült egy kicsinyt föleleveníteni, hacsak egy kép erejéig is. Jelenleg az Irinyi János középiskola van odacímezve, de a kaput nézve csak az lehet, hogy a bejárata máshol van az iskolának, vagy nincs is iskola.
Úgy emlékszem, hogy a 25/A a fiú, és mellette a 25/B a lányiskola volt. Ebből persze következik, hogy anyám a fiúkat tanította.

Sztrájk

Nem azért voltam távol, mert sztrájk volt. Nincs napi kapcsolatom a BKV-val. A biciklim nem sztrájkol. Szerencsére. Viszont elgondolkodtatott a sztrájk. Két hete a postán kérdeztem az ott dolgozó hölgyet, hogy lesz-e sztrájkjuk, mivel hogy rebesgettek valami affélét. Mire ő két dolgot mondott. Az egyik, hogy a dolgozó között nem volt beszédtéma a sztrájk, a szakszervezet nem kezdett el kérdezősködni, hogy kinek van ingerenciája és kinek nincs. A másik mondata volt az, ami igencsak elgondolkodtatott. Azt mondta, hogy ha sztrájkol is, a fölgyülemlett munkát neki kell elvégezni, ha vége van. Nincs, aki megcsinálja helyette. És fölgyülemlik a munka. Ellentétben a buszsofőrökkel, a vasutasokkal. Az el nem indult buszt később semmi nem tudja pótolni. Az el nem indult vonatokat senkinek nem kell később elvezetni.
És hogy hazai vizekre evezzek: a meg nem tartott órákat az iskolában be kell pótolni. Plusz tanítási napok lesznek a tanév befejezése után. Nem beszélve arról, hogy az iskola nem engedheti meg magának, hogy a munkabeszüntetés idején ne felügyeljen az iskolában a gyermekekre, mint elégséges szolgáltatás.