Tegnap elmentem a Megyünk maradni egész napos heppeningre. Bringáztam egy nagyot. Eláztam egy kicsit, de csak odafelé. Kellemes zene fogadott. Akik maradni akartak, azok bementek és bent növelték a létszámot. Kint forró teát mértek, és az ígérethez híven egy tál lencsét. Ennek a környék hajléktalanjai örültek a legjobban.
Sajnálatos módon nekem már nincs közöm egyetlen, se magán, se állami pénztárhoz sem. Illetve az államihoz annyiban, hogy a nyugdíjamat onnan kapom. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése