Ahol eddig éltem

Az alábbi képek azt mutatják, hogy nem sokat költözködtem az elmúlt közel hatvan év alatt.
1966-ig laktunk ebben a házban, az első emeleten, északi oldalon. Napfény nuku. Az emeletről korábban már mutattam képet.
1966-ban költöztünk az akkor még Üllői úti új lakótelepre, amit már akkor is a köznyelv József Attila telepnek nevezett. Ide jártam általános iskolába, innen jártam gimnáziumba és még a főiskola egy részét is innen abszolváltam. 1984 végén költöztünk el egy vadonatúj lakásba.Ide. A képet nemrég készítettem, de azt a madáretetőt ott a loggián én szereltem még föl, valamikor a nyolcvanas évek vége felé.
Ebben a házban laktam a legrövidebb ideig. Talán még két év sem volt. Nem túlzottan szerettem. A második emeleti franciaerkélyes szoba volt a nagyszobám.Jelenleg ebben a házban lakunk, immár huszadik éve. Valószínű, hogy innen már csak, ahogy mondani szokták: lábbal előre. :-) De arra még várni kell. És nekem erre van időm. :-)

Még sincs vége?

Korábban írtam, hogy tél vége. Úgy látszik még egy-két napra maradt.

Tél vége, tavasz eleje - folyamatábra

Zajlik az élet, zajlik a jég. A Dunán jégtáblák, a városban az élet zajlik.
Ha köd lepi be a tájat, ha zord komor a nagy ég,
A tél hogyha bánt, miért a bánat, mert jő tavasz még.
Ha bú üli meg a lelked, ha bent sajog és fáj,
Miért félsz, peregnek a percek, majd elsuhan a felleg, és víg öröm vár.
A tél vihara ha támad, hidd el korai a bánat, mert jő tavasz még.
Ha félsz, elmegy, elszáll a felleg, és víg öröm vár.
Bach
És ahogy az előbbi kantáta jelzi is: Jő tavasz még. A hóvirágok nem hazudnak, csak néha tévednek, és elsietik a dolgot, mint ahogyan idén is tették valamikor januárban.

Szolgálati közlemény

Túl jutottam a tízezredik látogatáson. Nagyon örülök. Jól jönne néha, ha valahol, valamilyen megjegyzés is születne. Az is érdekelne, hogy ki és hogyan jut el egy ilyen blogra.

Mezőhegyes

Korábban írtam, hogy minimum egy utazás még hátra van Dél-Kelet Magyarországra. Több mint negyven éve nem jártam arra, de az alanti képen lévő házsor még ma is megtalálható, ha hinni lehet a Google Earth-nek.
A kis épület a nyári konyha, az én mindenkori hadiszállásom. Télen-nyáron ott aludtam. Ott volt a tűzhely, ami mindig be volt fűtve. Idén talán összejön az utazás.

Születésnap

Eljött a legújabb is. Az utolsó ötvenes.

Újra és újra

Túl sok a hosszú szünet. Nehéz megokolni, pedig az itteni magány néha jól jönne. Sajnos a világban komoly változások lehetősége mutatkozik, amit közelről szemlélhetek. Ez sok energiát von el attól a magamra vállalt feladattól, hogy a múltamat, az enyémet és a családomét fölkutassam, összerakjam. Személyes segítséget nem sokat kaphatok - a felmenők mind eltávoztak -, így a saját emlékeimre, könyvtárakra, levéltárakra számíthatok, esetleg a múltba tett utazásokkal kiegészítve. Erre kellene erősebb elhatározás és idő, idő, idő. Újra el kéne utazni Szentesre, bár az utóbbi utazást sem dolgoztam még föl teljesen. Le kéne menni Mezőhegyesre, ahol már talán negyven éve nem voltam, pedig az emlékképek sokszor megjelennek.

Olvasom Grecsó Krisztián Mellettem elférsz című regényét a múltról, a múltkeresésről, az emlékek összegyűjtéséről. Nem említeném, ha nem ugyanazt a környéket járja be - Szentest és környékét. Élvezem minden sorát, a hangulatot, melyet oly hűen ad vissza.