Túl sok a hosszú szünet. Nehéz megokolni, pedig az itteni magány néha jól jönne. Sajnos a világban komoly változások lehetősége mutatkozik, amit közelről szemlélhetek. Ez sok energiát von el attól a magamra vállalt feladattól, hogy a múltamat, az enyémet és a családomét fölkutassam, összerakjam. Személyes segítséget nem sokat kaphatok - a felmenők mind eltávoztak -, így a saját emlékeimre, könyvtárakra, levéltárakra számíthatok, esetleg a múltba tett utazásokkal kiegészítve. Erre kellene erősebb elhatározás és idő, idő, idő. Újra el kéne utazni Szentesre, bár az utóbbi utazást sem dolgoztam még föl teljesen. Le kéne menni Mezőhegyesre, ahol már talán negyven éve nem voltam, pedig az emlékképek sokszor megjelennek.
Olvasom Grecsó Krisztián Mellettem elférsz című regényét a múltról, a múltkeresésről, az emlékek összegyűjtéséről. Nem említeném, ha nem ugyanazt a környéket járja be - Szentest és környékét. Élvezem minden sorát, a hangulatot, melyet oly hűen ad vissza.
Mindennapok és a múlt. Bennem így keverednek. Én már megszoktam. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése