Nóra

1967–1971, Apáczai.
Ezek voltak a gimnáziumi évek.
A karácsonyi egymást megajándékozás már nálunk is népszerű volt. 69-ben és 70-ben is Nóra húzta ki a nevemet. Mindkétszer emlékezetes ajándékot kaptam tőle. Hogy honnan tudta/tudhatta, hogy meghatározó sikere lesz nálam mindkét ajándékának, nem t'om.
Az első alkalommal egy színházjegyet kaptam a 25. Színházba. Platón: Szókratész védőbeszéde, előadja: Haumann Péter. Akkor a 25. még a Rottenbiller utcában volt, egy szakszervezeti székházban vagy miben. "Egyszemélyes" jegyem volt, így magam mentem. Az élmény is bennem maradt. :-)
Másodszor egy Radnóti összessel lepett meg, ami utána hetekig a bibliám volt. Negyedikben tanultunk Radnótiról, de a néhány ismert verse mellett megismerkedhettem sok másikkal. Azaz saját fölfedezéseket tehettem. Például ezt itt:

Kis nyelvtan (1943)

Én én vagyok magamnak
s néked én te vagyok,
s te én vagy magadnak,
két külön hatalom.
S ketten mi vagyunk.
De csak ha vállalom.

Akkor vettem meg azt a kislemezt, amelyiken Gábor Miklós mondja el a Hetedik eklogát, a Nem tudhatom című költeményt, a Razglednyicákat és természetesen nem tudom a negyediket. Lehet, hogy nem is volt.