Hajnalodik. A legrövidebb éjszakának lassan vége. Odakint a rigók már megkezdték hajnalköszöntő éneküket. Úgy tűnik, engem is kidobott az ágy. Hiszen itt ülök és nézem, hallgatom a hajnalt.
Volt idő, amikor ez az éjszaka és Szent Iván éjszakája egybe esett. Egy idő után eltávolodtak egymástól. Talán úgy, mint Afrika és Amerika.
Mindennapok és a múlt. Bennem így keverednek. Én már megszoktam. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése