Szentiván éj

Szentiván éj titokzatos értelmű és hatású népi virrasztás: a fény, az élet, a szerelem, a termékenység ünnepe. Még a huszadik században is a határban rakott nagy tűz mellett töltötte az éjszakát az egész falu, énekkel, szertartásos táncokkal ünnepelve az élet diadalát. Európa számos vidékén még napjainkban is él a nyárközépi tűzgyújtás szokása. Bár a nyári napforduló tűzünnepét már évszázadok óta Szent Iván napjának előestéjén tartják, és éppen ezért a legtöbb ember szemében keresztény ünnepnek számít, kétségtelen tény azonban, hogy a ma is élő szokás a kereszténységet messze megelőző korokból ered. A nyári napforduló vagy nyárközép napja a Nap évenként ismétlődő (látszólagos) útjának egyik fontos állomása. A Nap, amely a téli napfordulótól kezdve fokozatosan egyre magasabbra emelkedik az égen, ezen a napon éri el pályájának csúcsát, amit aztán a hanyatlás féléves periódusa követ. (Vizita,
Népszabadság, 2004.06.23.) Néhány éve a Waldorf-iskola udvarán mi is virrasztottunk. Vittünk enni és innivalót, beszélgettünk, énekeltünk, vártuk a hajnalt. Csak sajnos az iskola olyan helyen van, ahol néhány jóakaró elég ahhoz, hogy az ilyen ünnepeket valahol a városon kívül ünnepelje a pogány. :-)