Az Árkád Libri-boltjában, míg a család kiárusítás-körútját járta, én beültem a kávézóba. Akkor még nem tudtam, hogy Frei Tamás cégének egyik kávézójában ülök, az ő kávéiból válogatok. Rendeltem egy Damaszkuszi mandulás jég-kávét. Íme: Eredeti arab recept a Földközi-tenger forró keleti partvidékéről. Sűrűre főzött mandulalé és igazi őrölt fahéj van benne, hideg, dús olasz tejben. 3 jégkocka is jár hozzá, de többel tilos hígítani!
Az ígéret bizonyossá vált. Remek volt. Ennyi reklám talán belefér blogomba. Nem sajnálom. :-)
A kávé hosszú ideig a Kotyogóval, Karavánnal és egyéb hazai kávéfőzővel főzött kávét jelentette. Az első munkahelyemen, leszerelésem után, minden reggel szertartásos kávéivással kezdődött. Attilával ketten voltunk, kávét főztünk és "Szabadnép"-félórát tartottunk. Közben ittuk a kávét. Én cukor nélkül, ő hét kanál cukorral. Amikor néhány év után a cukor nélküli kávé és a napi stangli-sör duó kikezdte a gyomromat, kénytelen voltam én is egyrészt cukorral inni, másrészt rendesen kajálni.
A következő munkahelyen főzött kávét lassan fölváltotta az instant kávé, gyűjtőnevén a neszkávé. Attól kezdve hosszú ideig vegyesen, főzött és löttyintett kávét ittam. Ma már viszont csak löttyintettet. Kevésbé kezdi ki a gyomromat.
A kávé '96-ban másképp is bevonult az életembe. Némi rábeszélő segítséggel úgy határoztam, hogy könyvkiadással fogok foglalkozni. Árpi, aki az afrikai irodalmat szállította, lett a névadó. Aszonta: mától kezdve a neved Kávé Kiadó legyen! Az lett. Majd' tíz évig elkísért. A név. És persze az is, hogy amikor a nevet mondtam és valaki magától leírta, nyolcvan százalékban az állt a papíron, hogy KV. Később mindig hozzátettem, hogy úgy kávé, mint ahogyan reggel azzal kezdi az ember. Aki nem ivott reggelire kávét az továbbra is KV-t írt. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése