Fölérve a másodikra, kiléptem a körfolyosóra, lánykori nevén gangra. Ez a látvány fogadott.
Belülről egy rendbe hozott ház némi hiányossággal -- lógó drótok. Mindemellett az udvarról csak a poroló hiányzott.
Fönt már a régi barát, akit mint említettem 45 éve nem láttam, fogadott. Meg a család többi része. Felesége, lánya és egy méregzsák kutya, akit nagyon nehezen lehetett lenyugtatni.
Az eleinte csordogáló beszélgetés később nosztalgiázásba csapott át. Sajnos időre kellett mennem, ezért lassan el kellett válnunk. Nagyon szerettem volna lejutni a pincébe, na nem vajat csipegetni, hanem azért mert azt mondta, hogy azóta nem sok minden változott. Az lett volna az igazi nosztalgia. Tojásbrikett, favágás, szenesvödör.
Lefelé menet megálltam az elsőn, ahol laktunk:
Srégen szemben volt lakásunk bejárata, átellenben a három ablakból a jobb oldali egy kis szobáé, a másik kettő mögött volt a nagy szobánk. (A konyha, a WC és a spájz a lichthófra nézett.) Az előtérben, jobb kézre lévő lakásban laktak nagynénémék. Ha végignézünk a folyosón, az a sötét valami ott a végén a hátsó lépcsőház. Nagynénéméknek a WC-je ott volt, jobbra. A pincébe is a hátsó lépcsőn kellett lemenni, elhaladva a viceházmester lakása mellett. Akkor még volt. Házmester is és vice is. Bár szerintem a vice nem üzemszerűen. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése