Olvasó nő

A szentesi Városi könyvtár egy felújított zsinagógában született újjá. A gyönyörű épület környezete is méltó módon van kialakítva. A környező parkot egy szobor díszíti. A hölgy olvas. Nézzük csak, hogy mit is? Néha a szeme a távolba mered. Azt lesi, mikor jön vissza a barátja biciklivel, hogy végre újra vigyázhasson a járművére, míg ő a könyvtárban olvas.

Anyu, ez milyen betű?

Valamikor az ötvenes évek végén. A Csengery utcában laktunk, a Nyugatihoz közel. Anyám onnan járt tanítani a Gyáli útra. 53-as villamossal a Nagyvárad térig, majd onnan 51-es villamossal az Ecseri úti kanyarig majd gyalog a Gyáli útra. Talán az egyszerűség és a nyugalom kedvéért (kinek a nyugalma? :-) ) engem is magával vitt az ugyanabban az épületben lévő óvodába. A Marx téri végállomáson szerencsére ülőhelyhez is jutottunk. Ott ültem anyám ölében és néztem kifelé a fejemből. Aztán meg magam elé. Ott valami írást láttam, amiről annyit már tudtam, hogy azok bizony betűk. És elkezdtem kérdezősködni. Anyu, ez milyen betű? És mentem szépen sorjában. Egy idő után anyám elunta a válaszolgatást, de én nem tágítottam, ezért a szemben ülő nénit kérdeztem, aki örömmel felelt. Elkezdtem a már megismert betűk összeolvasását:

K-i-h-a-j-o-l-n-i v-e-s-z-é-l-y-e-s.