És aki a dokumentumot aláírta: Réthy László. A másik neve, az írói, illetve költői, sokkal ismertebb: Lőwy Árpád. :-) S hogy ő ki is, ha valaki nem ismerné? Álljon itt egy nyomdaképes verse:Előlegzett hattyúdalom
- megjegyzés:
amikor egy sírvers
kinövi magát,
hátán hordoz egy egész
életfilozófiát
Ha temetést látok, elgondolom,
Milyen lesz elmúlásom egykoron?
Évtizedek múlva, ha öregen
Lepattant húrú kobzom leteszem.
Tudom, hogy amit írtam: a dalok,
Szerteszét szóródnak, ha meghalok.
Nem ölt gyászt a Petőfi Társaság,
És nem idéznek antológiák.
De, kik értették költő-voltomat,
- Hogy még a szarban is van gondolat:
Dicsérik majd Lőwyt, aki már holt,
De míg élt: ember és poéta volt.
Ha jő a halál, jöjjön! Mit nekem!
Míg nemzetem lesz, megmarad nevem.
Barátaim, kiket szerettem én:
Piramist szarnak sírom tetején!
utógöröngy:
S ha mindeniktek e nagy szarhalomba,
Beletűz egy kicsinyke kis virágot:
- Lám, fiúk! Ilyennek látta Lőwy
Ezt a szép, csodás, dicső világot!
Szép Ernő így tisztelgett előtte:
Óda Lőwy Árpádhoz
Oh Lőwy mester, bülbülszavú igricz,
Had illessem babérral lantodat.
Itt a Kagálban, hol tombol a víg vicc,
Ügybuzgó ódám fennkölten fogad.
Oh engedd meg, hogy előtted felálljak,
Miként pina előtt feláll a fasz...
S, hogy néked meghatottan gratuláljak,
Érdemdús ősznek, a zsenge tavasz,
Oly elfogódva, bámulón rajongva
Néz föl költészetedre a magyar:
Mint impozáns, hatalmas trágyadombra
Kis térfogatú szerény kutyaszar.
A költészet az ember jóltevője,
Számos előnyt köszönhetünk neki,
Arannyá lesz egünk komor felhője,
Ha a poéta lantját pengeti.
Oh, hát még te! Te legdicsőbben érted,
A búval baszott magyarnak mi kell?
Te vagy az út, az igazság, az élet,
Oh az a dal, mit lantod énekel!
Oh Lőwy mester! Te vagy amaz Árpád,
Ki hont szereztél e szép iránynak itt,
S kéjjel szagolja Adria s a Kárpát
Nóta fádnak szagos virágait.
A szar undok volt, a valag meg ocsmány,
Te vetted őket ajkaidra vígan,
Te eljöttél s dallal beillatozván,
Most rajtuk a poézis bája van.
Ki mondja azt, hogy pornográf vagy perverz?
Ki téged olvas édesen mulat.
Oh szebb egy húsból-vérből való vers, mint
Száz nyavalygós ábránd és hangulat.
Más enyeleg, flörtöl csak múzsájával,
Őszinte hangot s érzelmet kerül,
Te, mint szeretőd: úgy karolod által
S ahogy dukál - megbaszod emberül.
Helikon prűd parfümszagú berkébe
Csak szarj ezután is vitézül bele,
A segged mindig kitörüli érte
A babér finom selymes levele.
Beszélj nekünk tovább is a szerelemről,
Te illatos, igaz szavú dalos,
Az vagy nékünk a poéta seregéből,
Mint naiv lánykának Pósa Lajos.
Köszöntelek költő! Tudj még soká lőni,
És légy, mint múzsád jókedélyű, víg –
Éltessen Isten addig köztünk Lőwy,
A meddig élnek költeményeid.
A végén meg álljon itt egy vers, amit emlékeim szerint egy kollégám talált régi iratok között még a hetvenes években, bár sehol sem találom a neten:
Ha építenék léghajót,
Nagyobbat mint Blériot,
Szállnék az égben reggeltől estig,
S leszarnám hazámat Munkácstól Pestig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése