Gyakran jártunk oda piacra is, 
ahol nyár végén 80 fillérért vehettünk dinnyét. A csarnok akkor sem volt már jó állapotban, de azért ennél lehet, hogy jobban nézett ki:
Az utca végén, valahol a távolban volt a ház, ahol laktunk: 
Télen is gyakran jártunk le a térre. Kedvenc szórakozásunk volt, hogy a leesett havon addig csúszkáltunk, amíg elég nagy hosszon jég képződött, ahol nagy nekifutással végig lehetett csúszni. Nem mindig voltam azonban szerencsés. Az egyik alkalommal úgy estem el, hogy betört a fejem a bal szemem fölött. Ömlött a vérem rendesen, de nem estem kétségbe, tenyerem alá tartottam és elindultam a szerencsére a közelben lévő SZTK felé. Ide:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése