Emellett álljon itt egy kép is, amit a családi archívumban találtam, de csak emberek vannak rajta, ismerős egy szál sem. És már sohasem fogom megtudni, hogy mit is keres ez a családi fényképek között.
A családi május elsejékről sok emlékem nincs. Talán jól elfojtom őket. Iskoláim engem emlékeim szerint nem vittek, nem ért az a megtiszteltetés. Ha valaki másképp emlékszik, szóljon.
Ami valódi emlék, az az első munkahelyemről való. Szakszervezeti titkárunknak segítendő, sokszor mentünk el megvenni a különböző ünnepek kellékeit. Nőnapra a virágokat és a csokit (akkor még lehetett hóvirágot kapni.). Május elsején pedig mi vettük meg a kis zászlókat és a lufikat, amit a kedves dolgozók fújatlanul kaptak kézhez.
Egy kis nosztalgia: Pista a titkár a tájékoztató szolgálat oszlopos tagja volt. A megszólaló telefont fölvéve a következő bemutatkozó szöveget mondta el.
"Itt a Munka Vörös Zászló Érdemrenddel kitüntetett Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Könyvtárának tájékoztató szolgálata." Ha valaki idáig nem tette le a telefont, akkor már esélye volt a tájékoztatásra. Ha csak nem valami nehezet kérdezett, mert akkor a következő mondat hangzott el: "Menjen könyvtárba, viszont hallásra."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése