(Ez egy mai felvétel. Most éppen arról van szó, hogy 20-40-80 milliárdért talán felújítanák.)
Egyetlen darabra emlékszem az pedig a Márta volt. De csak arra, hogy azt láttam. Talán azért, mert néhány mondatot megértettem belőle. :-)
Eme kis intermezzo után hosszú néma csend következett komolyzenefronton. Ami elvezetett e zene élvezetéhez és valamennyire módszeres megismeréséhez, az két zenekarnak volt köszönhető. Az egyik:
ELP
A másik a:
Collegium musicum volt.
Ezekre az inspirációkra kezdtem el magamtól gyűjteni komolyzenei lemezeket (Smetanától Griegig, Orfftól Bachon át Beethovenig és vissza) és élményeket. Az élmények egyik fentiekhez hasonló tárháza a Panta Rhei volt. Velük személyesen is megismerkedtem. Matolcsy Kálmánnal szünetekben sokat beszélgettünk. Ha emlékem nem csal, akkor az utolsó találkozásunk és beszélgetésünk az Ifiparkban volt. Hogy mikor, azt nem tudom, csak arra emlékszem, hogy előzenekar volt és a Skorpió volt a főfogás. Vagy '75 vagy '78-'79 lehetett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése