Sajnálatos módon beszélni nem tudok. Pénteken egy kicsinység figyelmetlen voltam. A járdán bringázva nekimentem a járda közepén az autósokat elriasztandó oszlopnak. A kerékkel és telibe. Ennek következtében eldőltem, szerencsétlen módon azonban az út szélén korlát volt, amelyik középen is össze volt kötve. Erre a korlátra estem rá oldal irányból úgy, hogy a vas a fülem alatt csattant a fejemen. Azóta nehezemre esik a beszéd, bár mára már jobban érzem magam, viszont enni azt nem igazán tudok, mert az álkapcsomat nem tudom mozgatni. A nyelvemet is csak le és föl, de nem teljesen, viszont előre hátra nem. Így igencsak korlátozva vagyok az evésben. Harapni meg egyáltalán nem tudok, mert mind állkapocs összeszorítás fáj.
Viszont szerencsére már tudok ülni és írni, és most itt is vagyok. Újra. :-)
El lehet persze gondolkodni azon, hogy mit is keresek én a járdán és azon is, hogy mi a megveszekedett francnak a korlát. De ez most és itt nem vezet sehová. :-)
Mindennapok és a múlt. Bennem így keverednek. Én már megszoktam. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése