Húsvét

A hatvanas évek elején egy hatodik kerületi négyemeletes bérházban éltünk. Az első emeleten, az északi oldalon volt a kétszobás nagy előszobás, nagykonyhás lakás. Húsvét hétfőn a házban élő unokatestvéremmel végigjártuk a ház lakóit, elmondtuk a locsolóverset és begyűjtöttük az egy-két-öt forintokat. Zsebünkben az összegyűlt 60-70 forinttal kiföldalattiztunk a Városligetbe a Vidám parkba. Jól szórakoztunk a Hullámvasúton, a dodzsemben és a játékteremben.

1974-ben követve a kor szellemét, barátommal vonatra szálltunk egy kisebb csapattal, és meg sem álltunk Kolozsvárig. A pénteki napot ott töltöttük. Aznap este vendégségben voltunk Kallós Zoltánnál. Életre szóló élmény volt. Másnap tovább utaztunk Csíkszeredába, majd onnan Gyimes Középlokra. A Húsvétot ott töltöttük. Táncházban voltunk, dalokat tanultunk, locsolkodtunk, hímes tojásokat gyűjtöttünk, amiket nagy óvatossággal sikerült haza hozni.

2004 tájékán volt egy fölbuzdulásunk, hogy esetleg kialakítsunk egy saját hagyományt a Waldorf-mozgalom keretében. Mivel sok családnál a régi hagyományok eltünedeztek, a locsolási/locsoltatási hajlandóság a minimumra csökkent, úgy gondoltuk, hogy Húsvét hétfőre kitelepülünk az Iskolakertbe, és ott tojáskereséssel, játékokkal ütjük agyon a délelőtt idejét. Komoly előkészületeket tettünk, amit sajnálatos módon elmosott az aznapra rosszul időzített eső. Bekényszerültünk egy lakásba, amivel nem is volt semmilyen baj, hiszen a tojásfestés és egyéb tevékenységek, a kisgyermekek üdítő jelenléte, vidámsága kárpótolt, csak éppen a hagyományteremtés maradt el. Azóta is.