Választójog címén

Az alábbi írásom jelent meg a galamus.hu-n.

A törvények és a magyar nyelv törvényei
(Avagy: Miért nem a saját kerületének jelöltjére szavaz a távollévő?)


Részlet az Alkotmánybíróság 6/1991. (II. 28.) AB határozatának indoklásából:

„A kifejtettek miatt az Alkotmánybíróság úgy ítéli meg, hogy a magyarországi állandó lakással rendelkező, de a választás napján lakóhelyétől távol levő választópolgárt – a Magyar Köztársaság felségterületén belül bárhol is gyakorolja szavazójogát – az országgyűlési képviselők általános választásánál olyan helyzetbe kell hozni, mintha állandó lakóhelyén adná le szavazatát, azaz nem fosztható meg attól a jogtól, hogy az állandó lakóhelye szerinti területi választókerület, valamint egyéni választókerület JELÖLTJÉRE egyaránt szavazhasson. Ennek – mint azt a Belügyminisztérium Választási Irodája is megerősítette – technikai akadálya nincs. A szóba jöhető technikai megoldások közül annak a kiválasztása, amely a legnagyobb garanciát nyújtja a választások tisztaságára nézve, egyszersmind biztosítja a szavazás titkosságát is, a törvényalkotóra tartozik, ezért e kérdéssel – mint hatáskörén kívül esővel – az Alkotmánybíróság nem foglalkozott.”

Részlet az 1994. évi III. törvényből, amely az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény módosítása és kiegészítése:
„28. § (1) A Vjt. 40. § (1)-(5) bekezdésének helyébe a következő rendelkezések lépnek:
(1) Ha a választópolgár a nyilvántartás elkészítése után a lakóhelyét megváltoztatja, az új lakóhely szerint illetékes jegyzőtől vagy – a szavazás napján – a szavazatszámláló bizottságtól kérheti a választók nyilvántartásába való felvételét. A kéréshez csatolni kell a korábbi lakóhely szerint illetékes jegyző igazolását arról, hogy a kérelmező a választók nyilvántartásában szerepelt.
(2) Az a választópolgár, aki lakóhelyétől a választás napján távol van, a lakóhelye szerint illetékes jegyzőnek az igazolása alapján kérheti a tartózkodási helyén a jegyzőtől vagy - a szavazás napján - a szavazatszámláló bizottságtól, hogy vegyék fel őt a választók nyilvántartásába.
(3) A (2) bekezdés szerinti igazolással a választópolgár területi választókerületi és egyéni választókerületi JELÖLTRE egyaránt szavazhat…”
Összegezve tehát: az Alkotmánybíróság 6/1991. (II. 28.) AB határozatának indoklása alapján tehát bárhol is tartózkodom, a saját választókerületem JELÖLTJÉRE szavazhatok, mígnem az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvény 1994-es módosítása szerint általában a választókerületi és egyéni választókerületi JELÖLTRE adhatom a voksom. Olyan törvényt nem találtam, amely a konkrét „jelöltje” és általában a kerületi „jelölt” közötti különbségtételt egyértelműen megfogalmazta volna. Mi lehet ennek az oka?!

Az a fránya magyar nyelv, na és persze a PISA-jelentés.

A nyilvánvaló tévesztésről egy árva kukk sem hallatszik. Mindenki csak az információs jogról, meg a tehetetlenségről, meg a kiahibásról beszél, de hogy a törvény annak idején úgy el lett..., mint annak a rendje, az szóba sem kerül. Az egészben az a szép, hogy tudtommal a külföldön szavazók esetében érdekes módon meg tudták oldani a kint lévők szavazását úgy, mintha itthon lennének. Trehány férc munka, amit az akkori parlament képes volt megalkotni, az akkor köztársasági elnök képes volt aláírni és átengedni, és az alkotmánybíróság, mivel tudtommal nincs jogköre ellenőrizni, csak felkérésre, hagyta. Éljen!