Talán ha 1973-ban készült a felvétel.
Dezsővel sokat beszélgettünk, már amikor az épületben tartózkodott, merthogy a hálózati könyvtárak a három karon voltak. Komolyabb társalgásokra a kirándulások és az épületben tartott előadások után került sor. Későbbi felesége, Éva, is a könyvtárban dolgozott. Saját gyermekük nem lévén, két kislányt fogadtak örökbe és neveltek föl. Utoljára a Margit-szigeten találkoztunk a kilencvenes évek közepén egy napfényes majálison.
Az elmúlt tizenöt év során a kép bizonysága szerint megváltozhatott az élete.
A neten böngészve az alábbi titulusokkal találkoztam:
Gergely Dezső, akinek lelkipásztori kisegítő igazolványában az áll: rashaj, azaz lelki vezető.
Gergely Dezső római katolikus lelkész
Gergely Dezső, az Amari Sunto Marija Cigánymissziós Alapítvány vezetője
Gergely Dezső bácsi, egy idős kiugrott pap
Gergely Dezső lelkipásztor
Gergely Dezső önálló lelkipásztori segítő
Gergely Dezső atya, a Budapesti Cigány Misszió vezetője
Gergely Dezső római katolikus munkatárs
Gergely Dezső szociális munkás, rashaj
Gergely Dezső római katolikus teológus és „rashaj”
Gergely Dezső budapesti katolikus plébános
Gergely Dezső római katolikus pap
Gergely Dezső cigány-gondozó
Gergely Dezső mentálhigiénés szakember
Természetesen mindegyik igaz lehet, nem értek hozzá. :-) Az biztos, hogy ő volt, aki fölavatta Kállai Csabát Magyarország cigányvajdájává.
"Ezt követően Gergely Dezső római katolikus lelkész vette át a szót, utalt az aktuális belpolitikai eseményekre, a cigányság hányatott sorsára, majd két nyelven felszentelte a kék-zöld színű, éggel, a Földdel és vándorkerék-motívumokkal díszített ősi cigány zászlót. „Ezen a szent helyen Kállai Csabát Magyarország vajdájává avatom” - mondta Gergely Dezső, hozzátéve, hogy az ősi törvények szerint ezt a szertartást csak azok végezhették el, akiknek felmenői között vajdák találhatók, neki pedig apai és anyai felmenői között is akadtak olyanok, akik ezt a magas tisztséget töltötték be." -- idézet a HVG-ből, 2006 októberéből.
És álljon még itt Dezső hitvallása a cigányokról:
"Mondják, hogy a hitük babonás, én viszont azt tartom: a bizalom önmagában is gyógyít, és előfutára a hitnek - mondja az ősz rashaj. - Sokszor kérik, hogy szenteljem be a padlást, mert a hazajáró holtak miatt nem tudnak aludni. Megszentelem a házat, megnyugszanak, aztán lehet velük racionálisabban beszélni." A szívük szerint élnek, túl könnyű természetük van, de ettől szenvednek - állítja, és hozzáteszi: fontos visszaadni az emberi méltóságukba vetett hitet, és hagyományaikat beépíteni keresztény gyakorlatukba. "Ha lenyűgözzük őket, meggyőzhetőek." Például arról, hogy csak akkor vehetnek el bármit is a közösség asztaláról, ha maguk is tesznek oda valamit."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése