Utam során Olaszország észak-keleti részén jártam. Eljutottam a Garda tóig, ahol Lazisében pihentem meg:
Egyedül utazni nem mindig élvezetes, de mindig élmény. Lazisében többször hagytam el a szállót, hol evés, hol séta, hol csak úgy céljából. Az első két alkalommal a szálló üvegajtaja nyitva volt, így akadálytalanul tudtam elhagyni a szállót. Visszafelé jövet azonban csukva találtam. Ezt onnan tudtam meg, hogy keményen lefejeltem az ajtót. Az üveg olyan tiszta volt, hogy nem vettem észre. "Összemosolyogtunk" a recepcióssal. Ő vidáman én meg kínomban. ÉS komoly fájdalmamban. :-(
A következő állomás Verona volt:
Elnézve ezt az erkélyt, csak csodálni tudom Rómeót. Hogyan tudott így az imádott Júliájához férkőzni? Mekkora erőket szabadít föl a szerelem!
Az időtájt volt népszerű Zoránnak a Szép holnap című lemeze és rajta ez a szám:
Szép Júlia.
Padován át végül eljutottam a "Szerelmesek Mekkájába", Velencébe. Hülye egy helyzet. Egyedül Velencében. Azért túléltem. A Szent Márk teret:
és a Sóhajok hídját:
A Szent Márk téren, mint látható, van néhány galamb. Ottvoltamkor eggyel kevesebb lett. Álltam a tér közepén és nézelődtem, mikor egy méterre tőlem az egyik galamb földobta a tappancsait, verdesett vagy fél percig, aztán mozdulatlanná dermedt. Viszont öt perc múlva már se híre, se hamva nem volt.
Ezzel az élménnyel indultam haza, onnan, Velencéből.
Otthon Dénes, vacsora és a macska fogadott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése