Kivételesen nem a Vekerdy könyvre gondolok, hanem azokra a visszatérő álmokra, melyek gyermekkoromat kísérték.
Az első 13 évemet a Csengery utcában éltem le. A ház körfolyosós volt, méghozzá teljes kört alkotott. Két lépcsőház, a fő és a hátsó, a házmester a főlépcsőház mellett, a viceházmester a hátsó lépcsőház mellett lakott. Hogy ténylegesen vice volt-e, tehát hogy fizettek-e neki, azt nem tudom. Tenczerné volt a házmester. Ő nyitotta este 10 után a kaput a későn jövőknek (nem nekem :-) ).
Nos. Álmomban ezen a körfolyosón (most máshonnan letöltött illusztráció) egy disznó kergetett körbe-körbe. A végén csak úgy tudtam elmenekülni, hogy a hátsó lépcsőházban, ahol néhány lakás folyosóvégi klotyója volt, bemenekültem az egyikbe.A másik álmom szerintem nem egyedi, egy hatalmas zuhanás föntről lefelé, mintha ejtőernyős lennék, csak még nem nyitottam ki az ernyőt, csakhogy addig még nem hallottam/olvastam/tudtam semmit az ejtőernyőzésről. Természetesen, mielőtt földet értem volna, fölébredtem.
És egy dézsa vű. Nem álom, inkább kép, illetve film.
Ülök a vonaton, nézek ki az ablakon, és a síkságon végtelen nyírfa erdő. Ettől összeszorul a szívem. Nos. Ez az én emlékeimben nemigen lehettek, amikor először átéltem, mert nem jártam ilyen helyen akkor még.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése