Így egyedül Svédország már nem volt számomra a legfontosabb célpont. Jobban vágytam Franciaországot és Párizst. Egy akkori "szerelem" miján Hollandia, pontosabban Enschede került még a képbe. Viszont Franciaország és Hollandia között ott van Belgium, így azt sem hagyhattam ki. Bekerült az útvonalba Brüsszel és Bruges vagy más néven Brugge.
Összegyűjtöttem a vízumokat, szerencsére az osztrákok akkor már nem kérték, így eggyel kevesebbre volt szükség. Hálából nem álltam meg Ausztriában, csak azt a néhány órát, amit a bécsi átszállás megkívánt. Svájc, illetve Zürich volt az első állomás. Baráti kapcsolat révén egy áttételes ismerősnél aludtam, régi és újabb keletű emigránsoknál. Nagy hangulat nem kerekedett, olyannyira, hogy a várost teljesen egyedül fedeztem föl magamnak, mindenféle útikönyv nélkül. Mentem az orrom után.
Nem volt nehéz megtalálni a Bahnhofstrassét:
Az utca végén a tavat a mólóval:
Amikor az ember egyedül utazik könnyebben találják meg őt a "hittérítők". Zürichben találkoztam először két fiatal sráccal, akiktől sok mindent megtudtam a mormon vallásról. Kaptam tőlük, érdekes módon magyarul, ismertetőt. És persze az ember könnyebben tér be egy templomba, megpihenni, elmélkedni, bár nem vallásos. Így történt meg, hogy egy templomban találtam magam, amiről később tudtam meg, hogy Fraumünster a neve. Üldögéltem a padon, nézelődtem, és megakadt a szemem az üvegablakokon. Ismerős volt a festő hangulatvilága. Közelebb menve láttam, hogy nem más, mint Marc Chagall festette képek vannak az ablakokon.
Így néz ki belülről...
...és kívülről:
És persze álljon itt az Asszonyok katedrálisa is fényképen:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése