Pestinek Pesten (na, jó, Budán!) tölteni még ha csak nyolc hónapot is, nagy megtiszteltetés volt. Ha azt is hozzátesszük, hogy csak az első néhány hét telt el hagyományos katonai kiképzéssel, akkor még rózsásabbnak mutatkozott a helyzet. Bár a kezdet mindennek volt nevezhető. Rózsásnak nem. Még civil ruhában végigvezettek a laktanyában. Megmutattak mindent, többek között egy kis családiházszerű épületet a következő szöveg kíséretében: Ez a gázkamra, ide is el fognak majd jutni. És télleg. Eljutottunk. Később. Be kellett menni gázálarcban, bent kellett tölteni egy percet, majd le kellett kapni a maszkot és még fél percet, vagy amennyit az ember elbírt, bent kelletett még maradni. Nos, ez nem tűnik olyan borzasztónak. De ha tudjuk azt, hogy a katona, hogy levegőt kapjon a gázálarcban, kiveszi a membránt, hogy szabad legyen az útja a légvételnek, akkor el tudjuk képzelni a helyzetet. Tudniillik sokan nem vették komolyan a gázt. Nem tették vissza a membránt. Folyt ott minden. Még a röhögés is. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése