Az első munkahelyemre évi rendszerességgel megérkezett a Mikulás. Örömmel segédkeztem, mint az látható.
Amíg vártuk a téli vendéget nemcsak játszottak a gyermekek, hanem a kor lehetőségeinek kihasználásával még rajzfilmet is néztünk.
Természetesen zene és szöveg nélkül, merthogy a Lucs 2 nem tudott mást, mint a kép visszaadását. (Viszont más filmek vetítésére is megfelelő volt.) :-)
A mi Mikulásunk két okból is különleges volt. Először is azért, mert valóban Miklós volt, ha nem is oly szent, mint az elvárható lehetett volna, másodszor pedig személyében Budapest egyik legavatottabb ismerőjét köszönthettük. Persze, nem a gyermekek, hanem a felnőttek. Volt idő, amikor a Mikulás hivatalos segítőjének szerepét, azaz a krampuszt, nem más mint Gergely Dezső töltötte be, hosszú farokkal, világító piros lámpával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése