A kórházban töltött harmadik napon jelezték, hogy lassan nemkívánatos személy leszek az intenzíven és átköltöztetnek egy mezei kórterembe. Tízkor mondták, hogy már megvan a helyem. Tizenegykor mondták, hogy most már télleg megvan. Én persze feküdtem az ágyban és várakoztam. Ráértem. Egy órakor aztán valóban hoztak egy gurulós ágyat és átköltöztettek egy negyedik emeleti kórterembe. Hogy akkor és ott mitet is gondoltam a kétszeri visszakozásról, inkább nem mondom. Rontana a számomra addig pozitív összképen. :-)
A körteremben további öt napot töltöttem. Álljon itt egy naplóbejegyzés december elsejéről, amit akkor és ott vetettem papírra:
"December 1.
Történelmi pillanat :-).
Nem gondoltam volna, hogy személyesen tapasztalom meg a minisztérium intézkedését, azaz hogy duplájára emelik az étkezésre fordított pénzt a kórházakban. Mától két menü közül lehet választani, és napi ötszöri étkezést biztosítanak. Emlékszem, amikor apám volt kórházban, és az egy darab zsömlét hat szeletre vágtad, úgy kented meg mindet a darabka vajjal, hogy többnek lássék, hogy tovább tartson."
Azt a pár napot, amit ott töltöttem tiszta dőzsben éltem meg. :-)
Azt persze nem tudom, de személyesen nem is akarom megtapasztalni, hogy jelenleg mi a helyzet. :-(
Mindennapok és a múlt. Bennem így keverednek. Én már megszoktam. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése