Párizsban járt az őszPárisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.
Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.
Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek.
Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt, s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.
Akkor még nyár volt. A nappalt csavargással, városnézéssel töltöttük. Metróztunk,
Eiffel-tornyoztunk, feküdtünk a MArs-mezőn, néztük a tiszta kék eget. Volt Invalides és Napóleon sírja. És persze utcai evések különböző, nem francia kioszkokból (érdekes, az eredeti francia kajákból nemigen ettem, pedig háromszor is jártam ott), utcai zenészek, külföldiek és franciák, gitárral és harmonikával. Énekelve és táncolva. 
Késő este sétáltunk a Saint Michele-en, sörös dobozt rugdosva. Szemben egy másik fiatal társaság, szintén sörös dobozt rugdosott. Megálltunk beszélgetni. A válasz, hogy Magyarországról érkeztünk, igencsak meglepte a lengyel társaságot, azzal a kitétellel, hogy onnan nem is engednek ki senkit. Mondtuk, hogy csípjenek belénk, valódiak vagyunk.
Ha emlékeznek ez volt az az időszak, amikor a lengyelek egész Európát elárasztották. Hárman-négyen egy kispolákban, de vidáman és szabadon jártak keltek a világban. Ez volt az ő törülközőturizmusuk. Mert hogy hozzánk sokan jártak az akkor még lengyel piacnak nevezett zsibvásárokba, lepedőkkel, törülközőkkel, kéztörlővel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése