Könyvkereskedelem

Korábban is szóba került, hogy mitől is függhet egy-egy könyv eladási példányszáma. A korábban említett Csapó-könyv jó példa lehet. Amikor megjelent a kötet, kiajánlottam különböző kis- és nagykereskedelmi terjesztőnek. Kocsiba raktam és kiszállítottam. 20 és 60 darab között rendeltek a kereskedők. Általában 30 napos elszámolási határidővel, de mindig bizományba veszik át a könyveket. Legalábbis tőlem. A Könyvhétre megjelent kötet első elszámoltatásait csak szeptemberben végeztem el. Jártam a különböző kis és nagykereskedéseket. Egészen kicsi eredménnyel. Hogy mi volt vagy lehetett az egyik ok? Nos. Az egyik nagykerhez belépve mondtam, hogy ki vagyok és kértem, hogy csináljunk egy elszámolást (szakszó). Kérdezték, hogy miről is lenne szó. Mondom. Elkezdik keresgélni a könyvet. Nem találják. Kezdtem bizakodni. Először. Később azonban már nem, mert senki nem emlékezett rá. Egyszer csak leesett valakinek a tantusz. Elment a raktár végébe, fölállt egy létrára és a teljesen eredeti csomagot leemelte a polcról. És szemrebbenés nélkül mondta. Ebből egy darab sem fogyott. Sírni/üvölteni tudtam volna. Nem tettem. Kértem, hogy tegyék már ki látható helyre, hátha van még esély egy-két példányt eladni. Természetesen volt. Hiszen azt még nem említettem, hogy ez volt talán a leginkább mediatizált kötet, amit megjelentettem. Tévé és rádió műsorok voltak a szerzővel, újságcikkek garmada jelent meg. Nem írom le, hány példányt adtam el.
De mesélek mást. A Móra kiadó megjelentette Rajsli Emese Szörnyek könyve című kötetét, testvére illusztrációival. Ugyanabban az időben a kiadónál megjelent Schobert Norbert A varázskódok titka című kötete. Meglátogattam a Libri egyik boltját az Europarkban. Külön polcrészlet volt a számtalan Móra-kiadvány számára. Köztük volt fő helyen a Schobert-könyv is. Viszont Emese könyve sehol. Elmentem megnézni a gyermekek számára fönntartott polcokat és ott is végig böngésztem a könyveket. Nem találtam. Mondom megkérdem már, hogy miről is van szó? Az eladó először készségesen megnézte a számítógépet, és örömmel konstatálta, hogy van a kötetből. Elkezdte keresni a polcokon. Ő sem találta. Mivel nem mozdultam, kénytelen volt bemenni a raktárba és kihozni néhányat. Egyet a kezembe nyomott, a többit betette a polcra. Nem a többi akkori Móra-kiadvány közé, hanem a polcra. Itt már csak üvölteni akartam, de újból a csöndet választottam.
A tanulság?
Mindenki vonja le magának. Én levontam. Abbahagytam. Nemcsak ezért. :-(