Születésem idején ilyen tartalmú újságok jelentek meg. Sajnos a későbbiekben sem tettek említést arról, hogy világra jöttem. Pedig Sztalinban elég sokszor jártunk. Az egyik nagynéném a Vasműben dolgozott. Lent a Duna-parton volt a négyemeletes ház, ahol haláláig lakott. (Akkor Asztalos János, ma, ha minden igaz, akkor Nagy Imre utcában.) Ez volt a bejárata,
ahol nagynénémmel, az unokanővéremmel (akit egymás között és nyilvánosan is húgomnak szokásom nevezni) és a bátyámmal állunk. Sokszor és sok idő töltöttünk lent, amibe többek között belefért az is, hogy egyszer a nagy kavarodásban elvesztem. Bátyám és a nagybátyám komolyan kétségbe estek, merthogy talán ha négy éves lehettem. Sokáig kerestek, mire kiderült, hogy jó emberek, ahelyett, hogy elraboltak volna, bevittek a rendőrségre. Ott találtak meg, ahogy ülök az íróasztalnál, ahogyan most, előttem a klaviatúra, ahogyan most, és püföltem a billentyűket, ahogyan most.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése