2010. október 28., csütörtök

Nyári emlék

Nyáron körbebringáztuk a Velencei tavat, Gárdonyból indulva és oda érkezve. Sok-sok érdekességgel találkoztunk. Többek között ezzel a táblával: Magyarul: nyáron, strandidőben az út használhatatlan. Viszont az történt, hogy ezt a kiegészítő táblát nem vettük észre, vagy nem volt ott (a képet egy barátom készítette egy másik alkalommal), ezért lehajtottunk a partra, és ott kiderült, hogy a strand kellős közepére. Több száz méteren tekertünk úgy, hogy a strandolók előttünk cikáztak, vagy mi cikáztunk a strandolók között. Eldönthetetlen.

2010. október 26., kedd

Taxisblokád

Húsz évvel ezelőtt péntek reggel Kőbányáról bringával (már akkor is) mentem be dolgozni a belvárosba a Belgrád rakpartra. A kiadói kis kuckóm a Lukács Archívumban volt. Az ablakból néztük és "gyönyörű" látvány volt a lezárt híd. Viszont a tiszta levegő és a szabad útvonalkezelésű bringázás felemelő volt. Azóta sem volt ilyen lehetőség. Ha a bal saroknál lévő házat nézzük, valamelyik ablak mögött ott vagyunk. Vagy az erkélyen, ami most nem látszik. :-)

2010. október 25., hétfő

Forró víz

A képen látható kútból folyt anno a 70-80 fokos víz, amit kannában vittem haza a korábban látott házba és így meleg vízben fürödhettem minden nap. Persze ehhez az is hozzájárult, hogy komoly égési sérülések voltak néha a térdemnél, ha nem tartottam elég távol a kantát a lábamtól. :-)

2010. október 24., vasárnap

Söralátét

A ferencvárosi önkormányzat már 2005-ben megoldotta a kicsinyítést. Az alábbi képek ékesen bizonyítják:

2010. október 22., péntek

Ősz

Kapisztrán utca innen (Esze Tamás utca)és a másik végéből (Hungária út):

2010. október 21., csütörtök

A régi ház

Emlékeznek még erre a képre?Egy korábbi bejegyzésben már bemutattam. A nyári szentesi utazás során ellátogattunk a régi házhoz is. Ma kívülről ilyen:Becsöngettünk és egy kis magyarázkodás után, néhány régi kép bemutatásának segítségével bebocsátást nyertünk. Nejem először nem akart bejönni, de később, elmondása szerint, nem bánta meg. Egy félórát töltöttünk hívatlan vendégként, de nekem nagyon jól esett. Az udvar régi és mai hasznosítása igencsak jellemző. Ahol ángyikám a disznót etette (ezt már korábban is láthatták)Lajos bácsi pedig a lúdját, mint Matyi, szeretgetteott most egy gyönyörű, csöndes pihenésre alkalmas, kert van:Más idők jöttek. De a ház ma is áll, ugyanúgy vályogból, tehát nem bontották le, helyette gyönyörűen felújították, szükséges változtatásokat megtették. E képre visszatekintve nemcsak nosztalgiám lett, hanem egy ideig komolyan elgondolkodtunk, hogy talán nem is lenne olyan nagyon ördögtől való leköltözni.

2010. október 15., péntek

2010. október 14., csütörtök

Antikvár

Legutóbb a SzeptEmberFeszten lepődtem meg, hogy mai napság már szinte mindenütt lehet találkozni antikváriusokkal, könyvkereskedőkkel. A cipő- és ruhavásáron is találkozhatott velük az unatkozó vásárló.Ezek után már nem fogok meglepődni. Csak csöndben örülni.

Zenebona-vásár

A hónap első hétvégéjén sok helyen megfordultunk. Többek között a SYMA-csarnokban is. Ott volt a ruha- és cipővásár,
valamint a hangszervásár, ahol a zene helyenként süket fülekre talált,de a színes hegedűk kárpótoltak mindenért.
Különösen a hangkavalkádért.

2010. október 12., kedd

Van más is

Ezen délutáni kerékpározáson találkoztunk megnyugtató, szép dolgokkal is.

NER

Amikor azt hallom, Nemzeti Együttműködés Rendszere, akkor elsősorban azt szeretném érteni alatta, hogy egymással együtt működünk. Nem rúgunk bele egymás autójába, nem szarunk egymás ajtójába, és nem szemetelünk egymás vagy a közösség útjába:


A képek Soroksáron készültek egy szép őszi vasárnap délutánon. A bemutatottak a Duna parti bringaút mellett.

2010. október 9., szombat

Az élet megy tovább

Kedves Olvasóm!
Hosszú szünet után visszatérek, mint Schwarzenegger. Nem tudom igazán megmondani, mi tartott távol a blogtól, de most már mindegy. Sok minden történt azóta, hogy itt jártam, szövegben is képekben is. Amit tudok, pótolom. ú
Az első információ, illetve történés, ami az elmúlt hetet igazán jellemzi: a lányom kedden vált hivatalosan felnőtté, bár korábban is annak tűnt néha, és mégis, gyermek még most is. :-)