Születésnap

Tegnap tartották az egyik általános iskolám, IX. ker. Ifjúmunkás u.13., 50. születésnapját. 1961-ben nyitotta meg kaput az akkor még Üllői úti lakótelep 1. számú iskolája. Anyám ott volt igazgatóhelyettes. A suli a Gyáli úti iskola jogfolytonos követője volt. A lakótelep még akkor épült, de az iskolára már szükség volt. Nem is egyre. Az első években 1200 gyerek járt oda és két műszakban tanultunk. Mert 1963-tól én is odajártam.
Tegnap a megemlékezés mellett egy kis műsor, többek között a másodikosok néptánc bemutatója volt.

88

Tegnap lett volna anyám 88 éves. Isten nyugosztalja. Kedvenc iskolája a Gyáli úton:
Mikor itt tanított, létezett még a Mária-Valéria telep.
Olyan nagyon nem lehetett könnyű tanítani.

Gyáli út 25/A

Egy korábbi bejegyzésben említettem a Gyáli úti iskolát, ahol anyám kezdte a tanítást, még az ötvenes években. A már igencsak halványuló emlékeket az alább említett barangolás során sikerült egy kicsinyt föleleveníteni, hacsak egy kép erejéig is. Jelenleg az Irinyi János középiskola van odacímezve, de a kaput nézve csak az lehet, hogy a bejárata máshol van az iskolának, vagy nincs is iskola.
Úgy emlékszem, hogy a 25/A a fiú, és mellette a 25/B a lányiskola volt. Ebből persze következik, hogy anyám a fiúkat tanította.

'68

1. A gimnázium első éve néhány héttel korábban végződött. Teljes felújítást végeztek a suliban. Az elmaradt tanítás idejére az Expressz utazási irodával közösen külföldi utat/utakat (?) szerveztek. Anyám befizetett egy Moszkva-Leningrád útra. Vonattal mentünk először Moszkvába, majd onnan Leningrádba és vissza. Tizenötéves voltam. Sok mindenre nem emlékszem Moszkvából. Erre talán:

Persze azért láttuk a Vörös teret, voltunk a Lenin Mauzóleumban és ebből következően láttuk Lenint. Voltunk a Gumban és ott költöttük el kevéske pénzünk nagy részét különböző hülyeségekre vagy ajándékokra, amit aztán tételesen rávezettünk a vámpapírra, amin ilyen tételek is megjelentek: két darab radír :-). Voltunk egy baletten (?) a Kongresszusi Palotában 6000-ed magunkkal. Elutaztunk Zagorszkba, ott vettem egy rubelért elemes borotvát, amit persze nem igazán használtam. Jártunk a Lomonoszov egyetemen is. Mégis nekem az egész Moszkvai útról az maradt meg, hogy B. Lacival a busz hátsó ülésén ülünk és énekelünk. Utazás előtt nem sokkal jelent meg az Eltávozott nap/Kis virág kislemeze az Illésnek. Meg persze a Mészáros Márta filmje is. Tehát ott ültünk és egymásra tercelve énekeltük a két dalt felváltva:
Eltávozott nap
Jól szórakoztunk. A többiekről nincs hírem. :-)
Egy éjszakai vonatozás után érkeztünk meg Leningrádba. Ott is láttunk sok mindent, amiből nem maradt meg szinte semmi. Tudom, hogy voltunk az Aurórán vagy mellette, a Téli Palotában, elmentünk Petrodvorecbe, voltunk találkozón szovjet pionírokkal :-). Ezekből a programokból ennyi maradt meg bennem:

Amire viszont nagyon jól emlékszem az a történés, amikor is a szomszéd szobában lakó Golyóék kizárták magukat. Bejöttek a mi szobánkba, és a párkányon végig araszolva átmentek a saját szobájukba. Nem tudták megtenni feltűnés nélkül. :-) Elsimítódott az ügy, ha jól emlékszem.
Az út végén szerencsés volt a hazaérkezés. Még a két radír és a borotvakészülék is megmaradt.

2. Hazaérkezvén nem sok időm maradt. Apám benevezett egy hónapos (június) munkára. A FŐPAPI-FŐKUCI-nál dolgozott és szerzett nekem munkát az egyik üzletbe kvázi segédnek. Itt volt az üzlet:

Úgy tűnik, mintha most is valami hasonlónak adna otthont a bolt. :-)

3. Még suli idő alatt elterveztük és megbeszéltük két osztálytársammal, hogy leutazunk Balatonra, eltölteni néhány napot/hetet. Volt a Főpapifőkucinak egy állandó sátortábora Balatonfüreden, ahol váltott turnusban lehetett balatonozni. Ebbe neveztünk be. Egy évvel később ennek a kempingnek a recepcióján néztük, ahogyan Armstgrong megteszi az első lépést a Holdon.

4. Augusztus 20-án éjjel a Varsói szerződés tagállamai bevonultak Csehszlovákiába.


Nights in White Satin Prague 1968

Zene 2.

Alsós koromban anyám "hasonult" akkori igazgatójához, Paci nénihez, és ezért nekem is lett operabérletem. No nem a operába, hanem az Erkel Színházba.

(Ez egy mai felvétel. Most éppen arról van szó, hogy 20-40-80 milliárdért talán felújítanák.)
Egyetlen darabra emlékszem az pedig a Márta volt. De csak arra, hogy azt láttam. Talán azért, mert néhány mondatot megértettem belőle. :-)
Eme kis intermezzo után hosszú néma csend következett komolyzenefronton. Ami elvezetett e zene élvezetéhez és valamennyire módszeres megismeréséhez, az két zenekarnak volt köszönhető. Az egyik:
ELP
A másik a:
Collegium musicum volt.
Ezekre az inspirációkra kezdtem el magamtól gyűjteni komolyzenei lemezeket (Smetanától Griegig, Orfftól Bachon át Beethovenig és vissza) és élményeket. Az élmények egyik fentiekhez hasonló tárháza a Panta Rhei volt. Velük személyesen is megismerkedtem. Matolcsy Kálmánnal szünetekben sokat beszélgettünk. Ha emlékem nem csal, akkor az utolsó találkozásunk és beszélgetésünk az Ifiparkban volt. Hogy mikor, azt nem tudom, csak arra emlékszem, hogy előzenekar volt és a Skorpió volt a főfogás. Vagy '75 vagy '78-'79 lehetett.

Tacepao

1966 lehetett.
1. Javában tartott a vietnami háború és persze a nemzetközi tiltakozás is. Magyarország is beállt a tiltakozók közé (Tiltakozunk a vietnami háború ellen!), hátha elér a szava Wahingtonig. :-(
2. A közlekedésben, nem t'om pontosan mikor, bevezették a betétlaprendszert, ami azt jelentette, hogy ha egy sofőr szabálytalankodott, az öt betétlapból elvettek egyet, és ha mind elfogyott, akkor szankció történt. Pontosan nem tudom mi, mert a családban még hosszú ideig nem volt autó.
3. Iskolánk azidőtájt haladni akart a korral, ezért az iskolában bevezette a betétlaprendszert, ami ott azt jelentette, hogy az elvett betétlapok arányában csökkent a magatartásjegy.

Az osztályban összedugtuk a fejünket, és egy tacepao mellett döntöttünk, amit kitettünk a faliújságra. Így hangzott:

Tiltakozunk a betétlaprendszer ellen.

A szünet után bejött az osztályfőnök meglátta és megkérdezte: Ki tette ezt ki? Körbenéztem, de senkinek nem akarózott fölállni. Én egy másik sráccal H.Lacival együtt fölálltam. A többiek ezután is ülve maradtak. Hogy miért is nem volt komoly szankció? Merthogy semmire sem emlékszem? Talán többek között azért is, mert az én jó édes anyám a suliban tanított, sőt ig.h. volt. :-)
Nemrégiben volt egy szűkített osztálytalálkozónk. És láss csodát! S.Miki emlékezett és emlékeztetett erre. Benne is megmaradt a történet.

Ja, és persze nem húzta sokáig a betétlaprendszer.

Halottak napja

Szokás szerint korábban mentünk ki bátyámmal a temetőbe, meglátogatni szüleink sírját. A sírban nyugszik nagyanyánk is:

Régebben, úgy negyvenegynéhány évvel ezelőtt édesapám "hurcolt" minket magával temetőlátogatásra. Nagyanyámat nem ismerhettem, mivel három nappal születésem előtt halt meg. Viszont fényképezni már akkor is tudtunk, bár egy kicsit homályosan:


Most gyönyörű idő volt. Nap sütött, levelek hullottak. Én meg vártam. Mert Robi felelőtlenül autóval jött. Háromnegyed óra alatt oda is ért a sírhoz. Addig sétálgattam és nézelődtem. Meg persze fényképeztem, többek között a bátyámat, mikor megérkezett, majd ő engem:



A képeket nézegetve, nemcsak az a feltűnő :-), hogy a régi fekete-fehér, a mai meg színes, nemcsak az, hogy mennyivel jobb minőségűek, hanem az is, hogy a korabeli képen növényeket szinte egyálalán nem látni. Azóta viszont szinte dzsungel nőtt a temető ezen részén.

Lábjegyzet 1.

Az előző bejegyzés fölvet néhány kérdést:
1. Miért is nem kérdezem meg eztet édesapámtól. Válasz: mert már nem tudom.
2. Miért is nem kérdeztem meg ezt akkor, amikor még élt. Válasz: valahogy a kis családunkban 56 és az azelőtti időszak nem szerepelt az esti beszélgetések témakörében. Néhány elejtett fél vagy egész mondat, utalás természetesen elhangzott és megpróbáltam érteni belőle, de kérdezni nem akarózótt. Ma már tudom, hogy kár volt érte. Anyám különben is mestere volt a múlt eltörlésének. Jellemző volt erre például az a fénykép, amely apámat ábrázolta, de az eredeti képen nemcsak ő volt látható, hanem apám egy korábbi barátnője. Na most azt ő szépen letépte. Ennél azonban nagyobb "bűnt" is elkövetett: Volt egy vastag viaszkosvászon zacskó, amelyben rengeteg régi dokumentum volt. Halála utáni rendrakásban ezt a zacskót már nem találtuk meg. Pedig olyan dokumentumok voltak benne, amelyek most megkönnyítenék családi emlékeim összegereblyézését. A rendrakást a fejemben.

A kezdeteim

Sokáig úgy tudtam, azt hittem, hogy én is része vagyok a Ratkó-gyermekek hatalmas halmazának. Már közel jártam a negyvenhez, amikor elgondolkodtam a dologról, és arra kellett rájönnöm, hogy nem úgy van az. De ez még csak a formállogika segítségével sikerült :-). Azaz: kikövetkeztettem, hogy apámnak, bár hárman voltunk testvérek, én vagyok az egyetlen gyermeke. Két bátyám örökbefogadottként tartozott a családhoz. Anyánk volt közös. Az egyik bratyómról könnyű volt megállapítani, merthogy más volt a vezeték neve. A másiknál meg akkor esett le a tantusz, amikor megtaláltam apám igazolását arról, hogy mikor is érkezett haza a hadifogságból. Ez a bátyám születésének idejére datálódott. Eccóval: egyetlen saját gyermekre még apámnak is szüksége volt. :-)

Születésem előzményei :-)

Most, hogy elkezdtem írni ezeket a sorokat, egy dokumentumra akadtam, mely szerint Ratkó Anna hirhedt rendeletét egy nappal születésem után 1953. február 8-án jelentette meg.