A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kerékpár. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kerékpár. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. június 1., péntek

Andrássy úti új bringaút

Volt anno – most már mondhatom – egy többek által elb-nak nevezett megoldás az Andrássy úton, ami úgy nézett ki, hogy: járda-bringa út-parkoló autó-úttest. Voltak vele gondok. Ha a bringás és a kiszálló utas egyaránt figyelmetlen, akkor súlyos sérülést szenvedhetett a kerékpáros. Ha a gyalogos figyelmetlen volt és úgy lépett le a járdáról, hogy jobbra nézett és nem balra, akkor elüthették – megjegyzem, ez autóval is megtörténhetett, súlyosabb sérülésekkel. Állítólag gond volt még a jobbra kanyarodó autók számára is, mert hátranézés hiányában könnyen elüthette a gyanútlan bringást. Az autóajtónyitás nem feltétlen okozhatott gondot, mert bárhányszor mentem ezen az úton és nyitottak ajtót, nem kerültem veszélybe, mert kellő távolságot tartottam a nyíló ajtótól. Ugyanígy, ha valaki figyelmesen kerekezik, láthatja a lelépő gyalogost. Nem láthatatlan emberekről van szó. A jobbra kanyarodás pedig nemcsak az Andrássy úton gebasztos.
A fentiekből látható, hogy nekem semmi különösebb gondom nem volt ezzel a változattal.
Nos, most nézzük az újat.
Most a következőképpen néz ki: járda-parkoló autó-bringaút-úttest. Pozitívumnak mondják, hogy ez beleillik a közlekedés ma elfogadott normális rendjébe. Lássuk csak! Valóban, párhuzamosan egymás mellett futnak a sávok, az autós látja a bringást, ha kanyarodni akar, illetve a sávon keresztül sorol át a kanyarodó sávba. És akkor itt elkezdődnek a gondok. (Nem mondom, a fegyelmezetlenség persze nagy úr!) Ha kettőnél több autó akar kanyarodni, de várakoznia kell, óhatatlanul megáll a bringasávon. De menjünk csak tovább. Nem feltétlen parkolnak be az autók (buszok) a parkolóhelyre:
Látható, hogy a bringás kikényszerül az autók közé, ami nem tragédia, csak ne nevezzük ezt a megoldást szupernek.
De folytatom.
Annak idején, mikor még autóztam, a parkolást mindig rükvercben végeztem, ami annyit jelentett, hogy megálltam a parkolóhely előtt, és tolatva bekanyarodtam. Nos. Az Andrássy úton van néhány parkolóhely. Ilyenkor a bringás vagy megáll és megvárja,
a művelet végét, vagy újfent kimegy az úttestre. Nincs ezzel sem semmi baj, csak ne nevezzük ezt a megoldást szupernek.
Nem egyszer tapasztalhatjuk más bicikliutaknál, hogy valaki egyszerűen rááll a bringaútra, mert a környéken van dolga.
Nincs ezzel semmi gond. Ki lehet kerülni a bringaúton parkolót újfent. De ne nevezzük ezt a megoldást szupernek.
És persze jöjjön a legotrombább lehetőség. A parkoló autó útnak akar indulni. Belenéz a tükörbe, de van még sajnos jó néhány autós, aki ilyenkor kocsit keres és nem vesz tudomást más járműről, és kikanyarodik. Ilyenkor négyesélyes a játék.
1. A bringás belehajt a kikanyarodóba, mert már nem tud lefékezni.
2. Az autós egyszerűen elüti a pillanatnyi találkozás hevében. (Nekem volt ilyen tapasztalatom.)
3. A bringás sikeresen blokkol és mamázik.
4. A bringás kikerüli az autót és kihajt az úttestre, és ha szerencséje van, nem üti el senki.
Ezekkel sincs tképpen semmi baj. Meg lehet úszni ezt a szituációt is. Csak ne mondanák azt, hogy szuper ez a megoldás.

A végén hadd tegyek hozzá valamit. A felvételek egy normális hétköznap délben készültek. Éppen parkoló autóval nem találkoztam, kb. nyolc percig voltam ezen az útszakaszon. Ha minden említett példáról képet szeretne valaki készíteni, egy óra talán elég is lenne. Természetesen valószínűleg nem lenne ez idő alatt baleset, mint ahogy jó lenne látni statisztikát arról, hogy az előző megoldás ideje alatt hány baleset is volt.


Utózönge: Tegnap bent voltam a városban és nagyon elkeseredtem sorstársaim közlekedési viselkedésén. Nem tudom, mit kellene tenni, de a bringás morál a békának a mélységes segge alatt van. A rendőröknek nem a csengőt, a prizmát és az egyéb ökörségeket kellene előtérbe helyezni, hanem bringás járőrök segítségével kiszűrni az elkanászodottakat, de nagyon sürgősen. :-(


2010. augusztus 8., vasárnap

Vicc

Nem t'om, hogy ezt a kerékpárt így vették-e, vagy csak később lett ilyen: De aki ezt így csinálta meg, az tud valamit. :-)

2010. június 28., hétfő

Bringaduda

Éppen parkoltam le a bringát az Europark oldalsó bejáratánál, amikor egy idős úr érkezett az alábbi kerékpárral. Egyből rácsodálkoztam a rézdudájára. Meg is jegyeztem, hogy milyen jópofa. Erre az úr visszalépett a bringájához és megnyomta. Aztán megnyomott egy másikat is. Egy vékonyabb hangút. Az éppen lefelé tartó gyalogosok ugrottak egy nagyot. Ha menetközben rám dudálna egy ilyennel, lehet hogy bekapnám a második infarktusomat is. :-)

2010. május 29., szombat

Így is lehet

Az Ady Endre úton nemrégiben nyílt egy cukrászda. A kerületben egyre nagyobb a kerékpárforgalom. A tulaj az üzlet mellett helyet biztosított a kerékpárral érkezőknek is. Íme:

2010. május 6., csütörtök

Fő utca

Az új belvárosi fő utcát először néztem meg kerékpárral. Hétvégén elég kellemes volt a közlekedés arrafelé. Láttuk a Jogi kart és a Károlyi palotát mondjuk ezek a tüskék nemigen nyerték el tetszésemet.
Az Erzsébet tér hangulatán sokat nem változtatott, ahogy a Hild térén sem. Viszont a Szabadság tér a volt tévé székházzal és a Nemzeti Bankkal, valamint az előtte a vízzel játszó gyerekekkel nyugalmat árasztanak.

2010. április 18., vasárnap

Baleset

Sajnálatos módon beszélni nem tudok. Pénteken egy kicsinység figyelmetlen voltam. A járdán bringázva nekimentem a járda közepén az autósokat elriasztandó oszlopnak. A kerékkel és telibe. Ennek következtében eldőltem, szerencsétlen módon azonban az út szélén korlát volt, amelyik középen is össze volt kötve. Erre a korlátra estem rá oldal irányból úgy, hogy a vas a fülem alatt csattant a fejemen. Azóta nehezemre esik a beszéd, bár mára már jobban érzem magam, viszont enni azt nem igazán tudok, mert az álkapcsomat nem tudom mozgatni. A nyelvemet is csak le és föl, de nem teljesen, viszont előre hátra nem. Így igencsak korlátozva vagyok az evésben. Harapni meg egyáltalán nem tudok, mert mind állkapocs összeszorítás fáj.
Viszont szerencsére már tudok ülni és írni, és most itt is vagyok. Újra. :-)

El lehet persze gondolkodni azon, hogy mit is keresek én a járdán és azon is, hogy mi a megveszekedett francnak a korlát. De ez most és itt nem vezet sehová. :-)

2010. március 8., hétfő

A tavasz 17 pillanata 6.

Április márciusban

Tegnap, mikor elindultunk az Europarkra (15 perc bringával) sütött a nap. Zuhogó hóesésben érkeztünk meg. Míg bent voltunk kisütött a nap. Mikor onnan elindultunk zuhogott a hó. A kép már itthon készült.

2010. március 6., szombat

A tavasz 17 pillanata 5.

Bácsi a biciklin, teker és kacsingat.
Nem kell már fűteni.
Örül a Tavasznak.
Bácsi a biciklin, Bácsi a biciklin
Teker és kacsingat.
Nem kell már fűteni. Nem kell már fűteni.
Örül a Tavasznak.
Köszön egy Szevasznak!
Szevasz!
Bácsi az ablakból
Kihajol, kiesik,
Nővérkék emelik, mentőbe beteszik,
Az egyik nővér én vagyok,
S akit megcsókolok,
Új életre kel, táncol és énekel, lá lá lá lá lá!
A bácsi valóban örülne a tavasznak, ha nem lenne odakünn befagyva a kutyák vizes tálja. Meg az embernek a...

Ámde az is igaz, hogy nemcsak tavasszal ülök kerékpárra. Az egész telet, néhány hóeséses nap kivételével végig bringáztam. :-)

2010. február 10., szerda

Puszta télen

Majd jövőre beszerzek síléceket a kerékpárra. Milyen jó is lesz lecsúszni és utána továbbhaladni! :-) Ma is bringával mentem a Határ útra, a sima, működőképes Kossuth Lajos utcán, majd az Esze Tamáson a járdán, egészen a Wekerléig, ahol néha az úttest jobban le volt tisztítva, mint a járda. Ezért aztán az úttesten. Itt-ott azért halálfélelemben. Merthogy néha csak a nyomvonalak voltak hómentesek, vagy még azok sem. De biztonságosabb volt, mint a járda, mert az ereszekről lecsorgó víz a járdán jéggé fagyott. Szegény gyalogosok! :-(

2010. január 27., szerda

Tél

Ezen az utcán nem is annyira látszik,

hogy ilyen hideg van:

Ami persze látszatra nem is Olyan hideg. Viszont bringán ülve sem lett melegem.

2010. január 5., kedd

Magyarország 13.

Nos. Valóban elgondolkodtató. Hogy mi? Hát az, hogy az új KRESZ értelmében a kerékpáros, ha neki úgy tetszik, vagy arra jár, behajthat az egyirányú utcába. Ha. Tábla engedélyezi. Azonban. Amíg a táblákat ki nem teszik, behajtani nem lehet. Költői kérdés: mikor teszik ki az első táblát? :-(
Táblakitevésre az önkormányzatok jogosultak, legjobb tudomásom szerint. Melyik lesz az úttörő önkormányzat? Nem valószínűbb-e, hogy valamelyik KÖCS (Kerékpáros Öntevékeny Csoport) lesz az, amelyik partizánakció keretében elkezdi a táblák kihelyezését.
Ilyen volt:







Ilyen lesz. Talán nem lesz elhajlított.

2010. január 4., hétfő

Behajtani tilos - pontosítás

Számomra új fejlemény, ami egy kicsinység elgondolkoztat. Eddig mindenhol az hangzott el, hogy be lehet hajtani biciklivel az egyirányú utcába. Az viszont nem, hogy csak akkor, ha ezt mindkét irányból tábla engedi. Ma reggel a rádióban hallottam eme pontosítást, ami teljesen (vagy majdnem teljesen) megegyezik azzal, amit alant írtam. Így természetesen működhet a dolog. Bár az eredeti irány elsőbbségét fent kellene tartani.
És hogy miért is gondolkoztat el? Mert azt gondolom, hogy ha korrekt lett volna a tájékoztatás, akkor az előző posztot nem kellett volna megírnom. :-)

2010. január 3., vasárnap

Behajtani tilos

Vagy inkább most már szabad. Kerékpárral. Az egyirányú utcába. Korábban már írtam erről. Most csak annyit tennék hozzá, hogy ha már így alakult, hogy bármelyik egyirányú utcába be lehet hajtani kerékpárral, akkor talán egy ideig használni kellene két fajta kiegészítő táblát. Az egyiket az utca elején, a másikat a behajtani tilos nevű végén, ami arról szól, hogy a forgalommal szemben menő kerékpáros köteles elengedni a szembejövő autóst, ha a helyzet úgy kívánja, és csak utána folytathatja útját. Mint olyan helyeken például, ahol keskeny a híd és csak egy kocsi fér át egy időben rajta, akkor az egyik irányból érkezőnek elsőbbsége van. Persze az erősebb kutya elven most is az autós megy el előbb, mert ő az erősebb, de ha a KRESZ is őt jelöli meg elsőbbségesnek, akkor talán kevesebb lesz az autójából kiszálló vezető. Mondjuk pisztollyal, baseball ütővel, vagy egyéb nemes vagy nemtelen tárggyal.
Persze az eső után és a köpönyeg most is fennáll. És az is persze, hogy nem lesz az egészből semmi. Csak a veszekedés. Vagy esetleg a visszacsinálás. A leendő kormány részéről. Mert miért ne. :-(

2010. január 2., szombat

A Duna télen

Most jég és hó nélkül. Tegnap egy kis szilveszteri levezetés gyanánt letekertünk a Duna partra Erzsébetnél. Ilyen volt Észak felé a táj:

És ilyen Dél felé:

2009. december 2., szerda

Magyarország 11.

Elindul az új KRESZ, melynek egyik változása, hogy kerékpárral be lehet hajtani az egyirányú utcába, szemben a forgalommal. Mint kerékpáros, elég ambivalens érzéseim vannak ezzel kapcsolatban. Természetesen jó, ha nem kell időnként nagyot kerülnöm, mert egymás után nem egy, hanem két egy irányú egyirányú utca fut (ld: Wekerle), viszont azt is gondolom, hogy a közlekedési helyzet, a benne szereplők jelenleg nem felelnek meg eme változtatásnak. Torzsalkodások, ki az úr a házban, én vagyok az erősebb, én meg a szebb vagyok, és különben is jogom van. Folytathatnám az érvelést, de ...
Viszont. A kedves törvényhozók és azok alkalmazói egy dolgot felejtettek el, de azt nagyon. Eddig volt olyan lehetőség, hogy az egyirányú utca mindkét végébe kitesznek egy létező KRESZ-kiegészítő táblát. Eddig összesen eggyel találkoztam, az is Kispesten van a Zalaegerszeg utca és a Hunyadi utca kereszteződésében (az illusztráció onnan van), és csakis azért, mert ebben az esetben a ZE utca főközlekedési bicikli út. Nos. Ha ezt a táblát korábban, amióta érvényben van, az indokolt helyekre föltették volna, ezzel tudatosítva, hogy ilyen létezik, akkor a mostani változás nem érné váratlanul a résztvevőket, hiszen hozzászokhattak volna a lehetőséghez.
De hát...

2009. november 19., csütörtök

Magyarország 9.

Bringával tartottam haza. Egy kereszteződésnél jobbról jött egy futár a hozzátartozó kerékpáron. Előttem akart bekanyarodni, amit én teljesen természetesnek tartottam, hiszen ismerem a jobbkézszabályt. Ő viszont annyira sietett, hogy a kanyarodás egy részét egy ismeretlen mélységű és domborzatú tócsán akarta végrehajtani, aminek következménye egy hatalmas bukás lett, azaz dobott egy hátast. Leszálltam a bringáról, hogy segítsek neki, de baromi gyorsan fölpattant, rúgott kettőt az első kerékbe, hogy helyreálljon a rend, fölpattant és szó nélkül továbbhajtott. Csak lelki füleimmel hallottam a mérges kismalac idevágó mondatát:
Én így szoktam kanyarodni!

2009. szeptember 15., kedd

királydinnye




Részlet Petőfi: Az Alföld című verséből:
A csárdánál törpe nyárfaerdő
Sárgul a királydinnyés homokban;
Odafészkel a visító vércse,
Gyermekektől nem háborgatottan.

Tehát már Petőfi is ismerte a királydinnyét. De neki még nem volt kerékpárja. Fölfújható belsővel. Ami nem áll ellent a királydinnye termésének. Hanem azt mondja: pssszzz. :-) Beismerem, hogy ha valaki nem cipőben, hanem meztéláb jár-kel az országban, annak még a bringánál is rosszabb, mint az a fönti képen látható.
(A vércsének könnyű, ő nem járkál, hanem röpül. Nem zavarja a királydinnyés homok. :-) )

Ps: Köszönet a fotót jegyzőknek.

2009. augusztus 12., szerda

Magyarország 2.

Bringával mentünk a kispesti piacra. Éppen az Áchimon kerekeztünk, amikor megszólalt egy autóriasztó. Éktelen hangerővel. Rákanyarodtunk a Batthyányra ahonnan a zaj egyre erősebben szólt. Húsz méterre a kereszteződéstől állt a beriasztott autó. A tulaj ott állt mellette, egyik kezében vödör, a másikban autómosó kefe, és vígan mosta az autóját.