Csótányok

Mely nemzet csótányai ezek? :-)

Frissítő

Állatkerti sétánk elviselhetőbb volt ezekkel a frissítő pontokkal:

Állatkert és szoborpark

Szobrok díszítik az állatkerti utakat:

Szimbiózis

Szimbiózis, de sokkal rosszabb következménnyel. Nem tudom, hogy a napraforgót ültették-e vagy a parlagfüvet, de egyenlő esélye lehet mindkettőnek a kép tanúsága szerint: Kérdés, hogy a szotyi kap-e valami stichet a parlagfűtől avagy sem. Jó lenne hinni, hogy nem.

Program

Kedvesem! Ne menjünk ma be a suliba. Tudok egy csöndes helyet a Kurca-parton. A szoborral szemben a áll.

Hogy szaladnak a fák!

A szökevény

Kiszökött akváriumából az egyik afrikai csiga. Szemhatár alatt kerestük. Plafonra mászott. A lányom is, mikor meglátta. És én is. Mikor leszedtem.

FKK

Bárhányszor jártam Bulgáriában, ilyentájt jöttünk mindig haza. Augustus 20-a után elromlott az idő, pedig mindig a tengerparton fejeztük be a körutat. Így volt ez '80-ban is. Csak egy kicsit másként.
Abban az évben elhatároztuk, hogy csak a tengerparton nyaralunk és hogy még az utazással se töltsünk el nagyon sok időt, repülővel megyünk. Gáborék előre mentek, és én csak később, egyedül repültem utánuk. Mint gyakorlott :-) utazó – másodszor utaztam repülőgéppel – már alig is féltem. Csak egy kicsit markoltam a karfát egész úton. Megérkezvén Burgaszba, már vártak rám. Taxival mentünk be a városba, majd onnan Kometával Sozopolba. Útközbe elmesélték, hogy egy kicsit változtattak az eddigieken és találtak egy olyan kempinget, ahol meztelenül lehet lenni egész nap, és csak a faluba kell fölöltözni. Érdekesnek ígérkezett. Addig soha nem próbáltam, nem is igen hallottam róla, talán csak az egyetlen, keletnémet esetet nem számítva, amikor is az egyik utunk során a német srácok meséltek a Rügen-szigetekről, ahol komoly formában létezett már akkor is az FKK, azaz a Freie Körper Kultur, hevenyészett fordításban Szabad Test Kultúra.
Megérkezvén egy hasonló kempingben ütöttem én is tanyát, azaz beköltöztem az ő sátrukba. A két hét igencsak kellemesen telt el. Élvezhettük a lágy szellőt és a hűs vizet minden porcikánkon, köztes lepel nélkül. Első napokban az addig napot nem látott szebbik felem egy kissé pirosra sikeredett, de elég hamar túlestem a fájdalmakon. A megszokás nagy úr, így egy idő után már könnyű volt arra is figyelni, hogy a külvilág hogyan is reagál. E kemping rész nem volt elkülönítve kerítéssel és egyéb módon, így keresztül lehetett rajta járni, amit a környéken nyaralók gyakran meg is tettek és csak kevesen közülük álltak meg, vetkőztek le és szálltak be a buliba. A többiek lopva vagy nem is annyira lopva bámészkodtak, örültek az ingyen látványnak. Mondanom sem kell, hogy a férfi nem képviselői jártak az élen.
Két hét után haza kellett jönni.
(Közjáték) A burgaszi reptéren busz vitt minket a beszálláshoz a távoli géphez. Akkor éppen a Rubik-kocka, számomra ma is megfejthetetlen talányával voltam elfoglalva. Ezért aztán a buszon a hónom alá csaptam az útlevelet és tekertem a kockát. Egy kanyarnál megkapaszkodtam. Kiszálltunk a buszból és már indultunk volna föl a gépre, amikor is elkérték még egyszer a jegyeket és az útleveleket. Benéztem a hónom alá, de nem volt ott. Mondok a stewardessnek, hogy biztos a buszon esett ki. Melyik busz? Mondom az és rámutatok egy ott állóra. Mentek, megnéztek, útlevél sehol. A gépnek már pára perce indulnia kellett volna. Végül az én legnagyobb szerencsémre a másik buszon megtalálták és futva hozták. Végre beszállhattunk. Fél órát késett a gép. Fönt igen gyanúsan méregettek, mert nem értették a várakozás okát az utasok.
Hazaérve szétszéledtünk. Néhány nap múlva Gábor telefonált, hogy talált itthon is egy helyet, ahol lehet nudizni. Így eljutottunk a Délegyházi tavakhoz. Előzetesen azt mesélték róla, hogy ugyan szabad az FKK, csak hogy a leskelődők hada óriási és a rendőrség, ha arra jár, nem nézi jó szemmel a meztelenkedőket. Ezért sokszor volt állítólag futás a vége. Mikor kiértünk a tóhoz éppen alig jártak arra. Egy kisebb társaság volt száz méterre tőlünk, meg a hozzájuk tartozó nagymama, aki egy kis széken ült és a lábait áztatta a tóba.
Utána pár évig még kijártunk a tavakhoz. A mozgalom egyre jobban terebélyesedett. Már volt elkerített rész, volt egyesület, voltak bizonyos engedélyek. Ez az intézményesülés vetett véget az én nudista pályafutásomnak. Itt is megjelentek az addig máshol nem fontos emberek és fontossá nyilvánították magukat.
Emlékeznek? Holnap lesz fácán:

Fordított fejlődéstörténet

A Nemzeti daltól a Nemzeti kenyérig.

Szikla és a víz

Változás?

Tábla a Kopaszi gáton:

Expressz

A képen az Expressz hirdetési újság első szerkesztősége látható. Úgy néz ki, mintha a Borpatika lenne, pedig azt később nyitották. A tőle jobbra lévő ház zöld ablakai alatt látható egy lépcsőfeljáró korláttal. Ott kellett bemenni és a bejárat fölötti ablak mögött volt a montírozók szobája. Négy évet töltöttem el ott hirdetések körbenyírásával és montírozásával igencsak jó hangulatban a nyolcvanas évek végén egy volt polgári alkalmazott főszerkesztővel, egy kohómérnök, sakk-megszállott helyettessel és sok-sok fura figurával.

Kép szöveg nélkül

Állandóság

Az első kép 2009. szeptemberében 19-én készült: A második ma, 2010. augusztus 13-án:
Állítólag az egész területet megtisztítják, hogy átadják azt a ... Még nem lehet tudni, hogy kinek. Tudtommal ez a része is a Katonai főiskolához tartozott. Amit ledózeroltak. Pedig talán lehetett volna valami másra is fölhasználni a le nem bontott épületeket. Egyáltalán nem értem hogy miért csak az új építése adhat pluszt az ország számára. Az átépített, a kreatív módon kitalált új funkció miért elképzelhetetlen? Ezek szerint az országban csak a rombolók és az építők vannak jelen. A kreatív alkotók kora, legalábbis nálunk, lejárt?

Nekrológ

Hát végleg bezárt. Már régóta érett a döntés. Végül megszületett. Az üresen álló kirakatok elszomorítottak. Mikor először beléptem a boltba még a Mérleg utcában voltak. Kicsiny, ámde kedves, barátságos környezet, kedélyes hangulat és finom kávéillat fogadta betérőket.
Később, amikor már a saját könyvkiadóm ügyében látogattam el időnként a boltba vagy új könyvekkel, vagy esetleg elszámolásért, a fogadtatás ugyanolyan barátságos volt. Később egy tranzakció után átköltöztek a Nádor utcába, ahol átvették a KJK boltját és könyvprofilját. Addig inkább az értelmiség olvasni vágyó rétegét elégítették ki könyveikkel, de ezek után már a jogászok és a közgazdászok is be-bejártak a boltba. Egy ideig még futott a szekér, de egy idő után a bolt egyik felét el kellett adni, így a két profil bezsúfolódott egy boltba. A Pontot sem kerülte el az internet. Honlapot indítottak, netes vásárlás lehetőségével, napi könyvbeszerzés segítette a munkát. Ameddig segítette. három éve még engem is fölvettek, hátha sikerül segítenem az üzlet föltámasztásában, de inkább csak hátráltattam azt. Csöndben elváltunk.
A vég órái rohamosan közeledtek. Idén aztán megszületett a döntés. Végérvényesen be kell zárni a boltot. Egy üde színfolt végleg eltűnik a könyvkereskedelemből. Nekem nagyon fog hiányozni.

Nemcsak Hirosima

Gutenberg

Ha ezeket a képeket nézem, akkor még talán el is hiszem a Gutenberg-galaxis végéről szóló híreszteléseket. De télleg? Mitet szól ehhez a szemközti ház falán maga Gutenberg:

Csendélet

Vicc

Nem t'om, hogy ezt a kerékpárt így vették-e, vagy csak később lett ilyen: De aki ezt így csinálta meg, az tud valamit. :-)

Egy kis pihenő

1945. augusztus 6.

Superstar

A világ előtt unokahúgom (amúgy nővérem) a hetvenes évek elején a gyógyszerészetire járt és az Ernő utcában lakott, koleszban. Akkor még vőlegénye, később férje gyakran járt föl hozzá Pestre és néha nálunk aludt. Egyszer késő este állított be és egy dupla lemezt hozott magával. Lelkesen mutatta és föltettük a Supraphon lemezjátszómra. És hallgattuk. Hajnalig. Nagyon megtetszett, de egy ideig nem találkoztam a zenével. Később sikerült egy olyan lemezt szerezni, amely tartalmazta a zenét, de ének nélkül. Hallani lehetett arról, hogy néhány templomban előadták. Hogy az egészet-e vagy csak dalokat, nem tudom. Aztán persze beütött a film. És vele jött a dupla album.

Mentes

Nem t'om, hogy kezdetben-e, de vala az alkoholmentes sör: Később csatlakozott hozzá a koffeinmentes kávé: Majd megszülettek az alkoholmentes borok: És most itt van, megjött a szappanmentes szappan: Nem szeretném, ha folytatódna a sor.

Kálvin tér

A Kálvin tér szelleme változott az évek során. Így:
Voltak persze békésebb és nyugodtabb évei is:

(Köszönet a képek készítőinek és közzétevőinek!)