Mindennapok és a múlt. Bennem így keverednek. Én már megszoktam. :-)
Azaz egy mondatba sűrítve: A krakkói gyorson az utazás Emillel, a prágai kóborlóval, miközben a bölcsesség fekete italát szürcsölgetjük, emlékezetes volt. Egy életre szólóan. 
A korábban már bemutatott gödörbetemetés eredményeképpen a gödör helyén egészen szép parlagfűmező virít. Hazatérvén a piacról fölhívtam az önkormányzat illetékes, Zöldpont, osztályát, bejelentendő a fertőzést. Mondja az illető úr, hogy tudnak róla, de azért én is küldjek felhívó levelet az illetékesnek. Idáig kerek a történet. De az illető úr azt is mondta, hogy az igazi probléma az, hogy a területre nem lehet rámenni irtani, mert veszélyessé nyilvánították. Azért történt ez, mert nem igazán lett tömör a gödör, azaz a gép, amivel rámennének, besüllyedne, de mintha azt is érthettem volna, hogy még az emberek alatt is besüllyedhet. Tömörítsd úgy, hogy nem mész rá? Az el fog tartani évekig. :-(
A meccs kezdetekor ennyien voltunk: 
Pedig állítólag jó meccs volt.
Pedig nem is hasonlítanak. Talán csak annyiban, hogy mindketten zseniálisak. :-)
Ha menetközben rám dudálna egy ilyennel, lehet hogy bekapnám a második infarktusomat is. :-)
Az alkalom: gyűjtés az árvízkárosultak részére. Korábban az Astoria aluljáróban is muzsikáltak, komoly összeget gyűjtve.
A két kép egy kereszteződést ábrázol (csak nagylátószögű lencse híján két képben tudom bemutatni). Megérkezvén e két utca találkozásához azt tapasztaltam, hogy innen bárhová megyek, zsákutcába jutok.
A forduló már régen megszűnt. A villamos egy utolsót fordult pár évvel ezelőtt. 
Autók fordulnak erre néha. És meg is állnak. Mondjuk ezért: 
Korábban bemutattam egy téli csendéletet. Most már nyár van. És van, akinek most is kell. :-(
Néhány éve a Waldorf-iskola udvarán mi is virrasztottunk. Vittünk enni és innivalót, beszélgettünk, énekeltünk, vártuk a hajnalt. Csak sajnos az iskola olyan helyen van, ahol néhány jóakaró elég ahhoz, hogy az ilyen ünnepeket valahol a városon kívül ünnepelje a pogány. :-)
Hogy a másik fele ezzel van tele, 
azt már nehéz megszokni. De az, hogy helyenként a kettő együtt jár, mint két szerelmes pár, az már egy kicsit sok. 
Az év leghosszabb napja közelg. Várjuk kellő tisztelettel. :-)
A terem mellett látható a lépcsőfeljáró, 
ahová hosszú ideig jártunk büntetlenül dohányozni. Egészen addig, amíg egy alkalommal annyi füst gyűlt össze, hogy lekúszott az emeleti szintre, amit persze az ügyeletes tanár észrevett. Emlékem szerint ezzel kapcsolatban különösebb esemény nem történt. Ezen a lépcsőn lehetett följutni a lapos tetőre, 
ahová ha jól emlékszem, csak a ballagáskor engedtek minket föl, nem úgy mint a mostaniakat, akiknek még ez a kényelem is osztályrészükül jutott: 
Éveken át innen hordtuk a napi postát a könyvtárba.
– mint az látható – a kerékpárok leállítására.
Semmi sem tökéletes – mondta a róka.
lehetett vásárolni kézműves termékeket, 
lehetett játszani, 
lehetett jóllakni kenyérlángossal 
és vega-gulyással. 
Korábban már említettem, hogy utcabál lesz a Papnövelde, alias Ferenczi István utcában. Egy mai diák és együttese lépett föl először, ha jól emlékszem, a Mozaik együttes: 
Tisztelet az ősöknek címmel többek között előadták a Darling-ot és a Satisfactiont. Élvezhetően, jól.
Néhány emlékeztető fotó a suliról és a környékről majd később még bemutatok, most csak az udvart, ami azóta sem igen változhatott, mióta elbúcsúztunk a sulitól: 
Először kommentár nélkül akartam hagyni, hiszen magáért beszél a kép. Azonban zavar a képen szereplő szó: feljelentjük. Ki, kit, hogyan, kinél? (Ha van még kérdőszó, hozzá lehet tenni.)
Éjfélkor kijött a gyermek a fürdőkádból és mutatta, hogy vendége van a rüsztjén. Egy szép fekete kis pont, körülötte enyhe vörös pírral. Egy kullancs. Csak a városban volt előtte. Nem erdő, nem mező. Így aztán mégiscsak igaz, hogy a kullancs is beköltözött a városba. Próbálkoztunk praktikákkal, még csipeszt is fölhasználtunk, de nem sikerült eltávolítani. Maradt az ügyelet. Biciklire kaptak az anyjával és meglátogatták az ügyeletes orvost, aki rövid időn belül eltávolította a teljesen hívatlan vendéget. Csak egy kicsit volt morcos, mert hajnali egykor már nem szeret ügyelni. :-(
Elhatároztam, hogy besegítek az evolúciónak, és segítek létrejönni a vizihangyáknak. Sajnos képet még nem tudok mutatni, de ami késik, nem múlik. Ma például a fürdőkád környákén többszáz hangyát tanítottam úszni. Egyszercsak valamelyik majd megtanul. Önök lesznek az elsők, akik a róla készült képet láthatják majd.
Fekete rigó (Turdus merula) 
Balkáni gerle (Streptopelia decaocto) 
Szarka (Pica pica) 
Dolmányos varjú (Corvus cornix) 
