Nosztalgikus képregény III.

Fölérve a másodikra, kiléptem a körfolyosóra, lánykori nevén gangra. Ez a látvány fogadott.
Belülről egy rendbe hozott ház némi hiányossággal -- lógó drótok. Mindemellett az udvarról csak a poroló hiányzott.
Fönt már a régi barát, akit mint említettem 45 éve nem láttam, fogadott. Meg a család többi része. Felesége, lánya és egy méregzsák kutya, akit nagyon nehezen lehetett lenyugtatni.
Az eleinte csordogáló beszélgetés később nosztalgiázásba csapott át. Sajnos időre kellett mennem, ezért lassan el kellett válnunk. Nagyon szerettem volna lejutni a pincébe, na nem vajat csipegetni, hanem azért mert azt mondta, hogy azóta nem sok minden változott. Az lett volna az igazi nosztalgia. Tojásbrikett, favágás, szenesvödör.
Lefelé menet megálltam az elsőn, ahol laktunk:
Srégen szemben volt lakásunk bejárata, átellenben a három ablakból a jobb oldali egy kis szobáé, a másik kettő mögött volt a nagy szobánk. (A konyha, a WC és a spájz a lichthófra nézett.) Az előtérben, jobb kézre lévő lakásban laktak nagynénémék. Ha végignézünk a folyosón, az a sötét valami ott a végén a hátsó lépcsőház. Nagynénéméknek a WC-je ott volt, jobbra. A pincébe is a hátsó lépcsőn kellett lemenni, elhaladva a viceházmester lakása mellett. Akkor még volt. Házmester is és vice is. Bár szerintem a vice nem üzemszerűen. :-)

Álmok...

...és lidércek. :-)
Kivételesen nem a Vekerdy könyvre gondolok, hanem azokra a visszatérő álmokra, melyek gyermekkoromat kísérték.
Az első 13 évemet a Csengery utcában éltem le. A ház körfolyosós volt, méghozzá teljes kört alkotott. Két lépcsőház, a fő és a hátsó, a házmester a főlépcsőház mellett, a viceházmester a hátsó lépcsőház mellett lakott. Hogy ténylegesen vice volt-e, tehát hogy fizettek-e neki, azt nem tudom. Tenczerné volt a házmester. Ő nyitotta este 10 után a kaput a későn jövőknek (nem nekem :-) ).
Nos. Álmomban ezen a körfolyosón (most máshonnan letöltött illusztráció) egy disznó kergetett körbe-körbe. A végén csak úgy tudtam elmenekülni, hogy a hátsó lépcsőházban, ahol néhány lakás folyosóvégi klotyója volt, bemenekültem az egyikbe.
A másik álmom szerintem nem egyedi, egy hatalmas zuhanás föntről lefelé, mintha ejtőernyős lennék, csak még nem nyitottam ki az ernyőt, csakhogy addig még nem hallottam/olvastam/tudtam semmit az ejtőernyőzésről. Természetesen, mielőtt földet értem volna, fölébredtem.
És egy dézsa vű. Nem álom, inkább kép, illetve film.

Ülök a vonaton, nézek ki az ablakon, és a síkságon végtelen nyírfa erdő. Ettől összeszorul a szívem. Nos. Ez az én emlékeimben nemigen lehettek, amikor először átéltem, mert nem jártam ilyen helyen akkor még.