És hogy miért léptem másodszor is ugyanabba a folyóba. Mert 41 (negyvenegy) évvel ezelőtt már láttam VELE a darabot a 25. Színházban, ami akkor még nem a MÚOSZ-székházban, hanem a Rottenbiller utcában, egy szakszervezeti székházban volt. Az előadás fantasztikus volt, köszönhető Szókratésznak és persze Haumannak.
