Állandóság

Az első kép 2009. szeptemberében 19-én készült: A második ma, 2010. augusztus 13-án:
Állítólag az egész területet megtisztítják, hogy átadják azt a ... Még nem lehet tudni, hogy kinek. Tudtommal ez a része is a Katonai főiskolához tartozott. Amit ledózeroltak. Pedig talán lehetett volna valami másra is fölhasználni a le nem bontott épületeket. Egyáltalán nem értem hogy miért csak az új építése adhat pluszt az ország számára. Az átépített, a kreatív módon kitalált új funkció miért elképzelhetetlen? Ezek szerint az országban csak a rombolók és az építők vannak jelen. A kreatív alkotók kora, legalábbis nálunk, lejárt?

Zrinyi Miklós Katonai Főiskola

Míg gyakran jártam be a városba, szinte minden nap elmentem az épület előtt. Kezdetben villamossal, ami megállt előtte, később kocsival és a felüljárróól néztem rá az épületre. Ilyen volt:

A héten bringával mentem el előtte. A betonlapon már csak az ágyúkat rögzítő pöcök maradt meg. Csak remélni tudom, hogy legalább a betonlapot megtartják:

A sót már megvették, amivel fölszórják a helyet:

Általánosban volt egy időszak, amikor fölfedeztük, hogy a töltényhüvelyeket (pisztoly) a kerítés mellé dobálták ki, a vasúti töltés mellett (Mondjuk most egy kissé elhanyagoltnak :-) látszik.):

Összeszedtük a hüvelyeket, vettünk gyufát és annak foszforát beletömködük a hüvelybe, lefojtottuk, majd a földre téve követ dobtunk rá, minek kövekeztében nagyot szólt. Hetekig. Úgy emlékszem egészen addig, míg valakinek a lábába szilánk nem fúródott a hüvelyből. Ezután véget vetettek szórakozásunknak. Összeszedték tőlünk, amit tudtak, a kerítés mellől pedig összeszedték a még mindig ócskán ott lévő hüvelyeket. A zajongást persze nem tudák megszüntetni, mert leleményesek voltunk, mint Odüsszeusz. Ismeretesek azok a kulcsok, melyek szára belül üreges, a végén pedig lukas. Most a foszfort a szárba tettük, fogtunk egy méretes szöget, százast, belszúrtuk, majd ügyesen a falhoz csaptuk a szöges felével. És szintén szólt. :-)