Nyolc nap versekért

1931. DECEMBER 8

(FŐTÁRGYALÁS)

Dr. Melléky Kornélnak

Előttem Müller, a nyomdász
állt a mérleg előtt,
megméretett
s hat hónapot kapott.

Aztán kiürítették a termet, hogy
én kerültem sorra: óvták a népet
ragályos verseimtől.

Pattogni s köpni szerettem volna,
mint a tűz, kit szikkadt emberek
űlnek körül fecsegő szalonnák és
várakozó kenyerek gyönyörével.

Köpködtem volna, mint a tűz, kinek
csak szalonnák fényes csöppje jut, mit
elforgat magán majd vicsorogva

és sütöttem mégis, mint pisla parázs
s ők fujtak engem, hogy védekezzem,
mert úgy szokás, s hervadjak el,
fujt rám az ügyész.

Nem észleltetett enyhítő körülmény
s két versem nyolc napot nyomott;
fölállva hallgattam. Tudták kiktől
születtem, hol s mikor; ösmertük egymást
és hogy kimentek, mégse köszöntek.

Védőmmel álltam s beszélt köröttem
néhány barát és néhány mesemondó;
félhárom volt már, délután s
drukkoló szeretőm szemei
kerekedtek az uccán.

Ez a két vers volt az, amely miatt Radnótit beperelték és 8 nap börtönre ítélték, amit aztán később három év próbaidőre fölfüggesztettek.


ARCKÉP

Huszonkét éves vagyok. Így
nézhetett ki ősszel Krisztus is
ennyi idősen; még nem volt
szakálla, szőke volt és lányok
álmodtak véle éjjelenként!
1930. október 11.

PIRUL A NAPTÓL MÁR AZ ŐSZI BOGYÓ

Szőke, pogány lány a szeretőm, engem hisz egyedül és ha papot lát rettenve suttog: csak fű van és fa; nap, hold, csillagok s állatok vannak a tarka mezőkön. És elszalad. Por boldogan porzik a lábanyomán. Pedig fönn a kertek felé feszület is látja a csókját és örömmel hull elé a búzavirág, mert mindig hiába megcsudálja őt egy szerelmetes, szakállas férfiszentség. Tizennyolc éves és ha nélkülem van, hallgatva jár, mint erdős partok közt délidőn jár a nyári víz s csillogó gondot ringat magában arról, hogy sohasem telünk el a csókkal és szomorú. Pirul a naptól már az őszi bogyó. 1930. szeptember 1.

Nóra

1967–1971, Apáczai.
Ezek voltak a gimnáziumi évek.
A karácsonyi egymást megajándékozás már nálunk is népszerű volt. 69-ben és 70-ben is Nóra húzta ki a nevemet. Mindkétszer emlékezetes ajándékot kaptam tőle. Hogy honnan tudta/tudhatta, hogy meghatározó sikere lesz nálam mindkét ajándékának, nem t'om.
Az első alkalommal egy színházjegyet kaptam a 25. Színházba. Platón: Szókratész védőbeszéde, előadja: Haumann Péter. Akkor a 25. még a Rottenbiller utcában volt, egy szakszervezeti székházban vagy miben. "Egyszemélyes" jegyem volt, így magam mentem. Az élmény is bennem maradt. :-)
Másodszor egy Radnóti összessel lepett meg, ami utána hetekig a bibliám volt. Negyedikben tanultunk Radnótiról, de a néhány ismert verse mellett megismerkedhettem sok másikkal. Azaz saját fölfedezéseket tehettem. Például ezt itt:

Kis nyelvtan (1943)

Én én vagyok magamnak
s néked én te vagyok,
s te én vagy magadnak,
két külön hatalom.
S ketten mi vagyunk.
De csak ha vállalom.

Akkor vettem meg azt a kislemezt, amelyiken Gábor Miklós mondja el a Hetedik eklogát, a Nem tudhatom című költeményt, a Razglednyicákat és természetesen nem tudom a negyediket. Lehet, hogy nem is volt.