"Ki géppel száll fölébe..."
Nos, igen. Csakhogy. Egyenesen beleszerettem a Google Earth-be. Ha emlékeimből előcsalogatom a múlt fontos helyeit, akkor ennek segítségével újra és újra meg tudom nézni anélkül, hogy odautaznék. Ha mellé még néhány képet is tennék, mint ahogyan most tenni is fogok, akkor teljes lesz a kép.
A képen jelöltem a házat, ahol gyermeki életem nyarait, vagy legalábbis egy részét töltöttem. Jelöltem azt a kutat, amiből 60 fokos forró víz folyt, ha megnyomtuk. Ebből vittem haza kantában a vizet az esti fürdéshez. Persze a legtöbbször jól összeégetve a térdemet, merthogy addig ért a kanta. :-)
Eddig csak a térképet mutattam. Most egy kép kívülről:
A képen nagyapám testvére, Lajos bácsi, és felesége, Ángyikám látható. Én őt csak így ismertem. Keresztnevét nem tudom. A fa takarásában anyám. Azaz: ím itt e ház, ami föntről csak egy kis téglalap alakú folt.
Egy másik kép:
Ezen Ángyikám a disznókat eteti.
Egy korábbi bejegyzésben már bemutattam. A nyári szentesi utazás során ellátogattunk a régi házhoz is. Ma kívülről ilyen:
Becsöngettünk és egy kis magyarázkodás után, néhány régi kép bemutatásának segítségével bebocsátást nyertünk. Nejem először nem akart bejönni, de később, elmondása szerint, nem bánta meg. Egy félórát töltöttünk hívatlan vendégként, de nekem nagyon jól esett. Az udvar régi és mai hasznosítása igencsak jellemző. Ahol ángyikám a disznót etette (ezt már korábban is láthatták)
Lajos bácsi pedig a lúdját, mint Matyi, szeretgette
ott most egy gyönyörű, csöndes pihenésre alkalmas, kert van:
Más idők jöttek. De a ház ma is áll, ugyanúgy vályogból, tehát nem bontották le, helyette gyönyörűen felújították, szükséges változtatásokat megtették. E képre visszatekintve nemcsak nosztalgiám lett, hanem egy ideig komolyan elgondolkodtunk, hogy talán nem is lenne olyan nagyon ördögtől való leköltözni.
