Nyugdíj

Tegnap megkaptam a levelet az OEP-től. Ideiglenes rokkantnyugdíjas státuszomat megkaptam. A véglegesre egy kicsinység még várni kell. Nem tudom mondani, hogy hurrá, de megnyugtatóbbnak érzem a helyzetemet. :-)

Könyvtárak

És hogy az első lehetőséget megadjam a hozzászólásra, szóljon a következő:
A hetvenes évek végén átvettem a munkahelyem KISZ-szervezetének vezetését. Eme tevékenység keretében évente vagy gyakrabban látogatásokat tettünk vidéki nevezetes könyvtárakban. Így jutottunk el (?) Veszprémbe, ahol meglátogattuk az érseki könyvtárat
vagy a megyei könyvtárat
vagy az egyetem könyvtárát
Hogy melliket a három közül azt persze már nem tudom, csak azt, hogy utána szabad időnkben elmentünk az állatkertbe. Akkor volt híres egy csimpánz, a Böbe majom. Ma már csak a szobra látható:
Őt, ha jól emlékszem, nem láthattuk, biztos fellépése volt valahol, de egy másik majom emlékezetessé tette ottlétünket, midőn a rácsba kapaszkodva egyik kollégánkat megtisztelte vizeletével.

Felhívás

Kedves aktív és leendő aktív olvasóim!
Köszönöm, hogy erre jártok és olvassátok írásaimat. Arra szeretném felhívni figyelmeteket, hogy az olvasás mellet lehetőség van írásra, azaz megjegyzések tételére is. Nem lennék boldogtalan, ha valamikor és valahol kiegészítéseket/megjegyzéseket tennétek. Az emlékezetem nem teljes, és esetleg olyan érdemi információkat is a tudomásomra tudtok hozni, amire az én agyam már nem volt képes. :-)
Fáradozásotokat előre is köszönöm.

Levélváltás

Bővebbet szerettem volna tudni nagyapám első világháborús szerepéről, arról, hogy miért is kapott ő vitézségi érmet. Az alábbi levelet írtam a Hadtörténeti levéltárnak:

T. Levéltár!

Nagyapámról szeretnék bővebbet tudni. Önök segíthetnének abban, hogy információt kaphassak az ő első világháborús szerepéről.

A neve: Nyíri Antal
Született: Szentes, 1889. november 15.
Anyja neve: Molnár Julianna.

Annyi plusz információval szolgálhatok, hogy a Vitézségi érem valamelyik fokozatát megkapta („Igazoló” fotó J mellékelve). Szeretném tudni, ha lehetséges, hogy mettől-meddig, hol szolgált, mikor és miért kapta a vitézségi érmet. Ha van ennél több információjuk is, amit megoszthatnak velem, annak is nagyon örülnék.

Tisztelettel…

A következő választ kaptam:

Tisztelt Nyíri Úr!

Levelére válaszolva közöljük, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia haderejében szolgálatot teljesítő, 1850 és 1899 között született magyarországi katonák állítási listái, sorozási jegyzőkönyvei és katonai anyakönyvi lapjai a második világháború idején megsemmisültek.
Levéltárunkban csak az első világháború során kitüntetett magyar katonák kitüntetési javaslatai vannak. Azonban ezek között csupán egyetlen, személyi adatok nélkül szereplő Nyíri Antal katonai szolgálatára vonatkozóan találtunk adatot. Az irat szerint nevezett gyalogosként a cs. és kir. békéscsabai 101. gyalogezred 2. századában szolgált. Hősies helytállásáért 1917. márc. 3-án az Ezüst Vitézségi Érem I. osztályát kapta. A dokumentumról másolatot küldünk. (Jelzet: HL Első világháborús legénységi kitüntetési javaslatok 67633/2. sz.)
Az eredeti kitüntetési javaslatot vélhetően a bécsi Hadilevéltár őrzi, amelyben talán személyi adatok is szerepelnek. Ezért javasoljuk, kérésével forduljon ottani kirendeltségünkhöz is.
Cím: Ungarische Archivdelegation Österreichische Staatsarchiv/Kriegsarchiv A-1030 Wien Nottendorfer Gasse 2. E-mail: ukadel@freemail.hu

Melléklet: 1 csatolt fájl

Tisztelettel…

És a másolat:

Természetesen folyt. köv.

Kiváltság

Film, amely megrendítő hatással volt rám a hatvanas évek végén. Leegyszerűsítve: a film bemutatja a manipulálást művészi fokon. Röviden: egy rossz fiúból először egy jó fiú lesz, lásd alant a két részletet, majd a végén a villámgyors bukást jeleníti meg egy díjátadáson, ahol a főszereplő, kezében az éppen kapott szoborral a következőket mondja:
-- I'm nothing. This is me. Nothing. And you. This is you. I hate you, I hate you, I hate you.





A manipulálás folyamatát nem mutatom be. Mindenki ismeri, aki ezen a világon él, bár oly direkten, mint ebben a filmben, nem tűnik annyira nyilvánvalónak.

Színház

Mindenkinek, akit érdekel!


Kedves Szülők, és Érdeklődők!

Iskolánk történetében már a negyedik 12. osztály készülődik arra, hogy letegye a Waldorf érettségit. Ennek első része az a teljes estét betöltő színdarab, amire már év eleje óta készülődik az osztály. A közösségi munka, a közös tenni akarás, és cselekvés produktuma egy ilyen előadás, mindamellett, hogy művészi igénnyel és gonddal készül.

Idén SHAKESPEARE LEAR KIRÁLY című drámája kerül színre.

A bemutatók február 26-án, pénteken, február 27-én, szombaton és 28-án vasárnap lesznek. Azért bemutatók, mert három szereposztásban is láthatjátok a darabot, minden este új titkot rejt tehát. Fenyvesi Laura dráma tanár, és Topolcsányi Laura színművész szülőtársunk a darab avatott rendezői.
Ezeken az előadásokon és az májusban sorra kerülő egyéni Waldorf érettségiken láthatjátok, hogy mivé érnek, formálódnak gyermekeink a Waldorf iskolában.

Fontos, hogy minél több ember szemtanúja lehessen az előadásoknak, mert a diákoknak is sokat segít a támogató figyelem.

Az előadásokra adományjegyek a portán kaphatók. Adományaitokkal a tizenkettedik osztály év végi művészeti kirándulását támogatjátok.
Szeretettel várunk Benneteket, és élvezetes estét kívánunk!

Macska

Ha nem engednek ki, már meg is sütnek? Ebéd lesz belőlem?

Lenin Enschede-ben

Lenin in Enschede

No, communism didn't conquer my city of birth Enschede this Christmas, this statue is part of an exhibition about the former German Democratic Republic. After visiting the Twentse Welle, museum for natural-historical and cultural-historical collections, just before sunset I observed the red-orange glow of the sky reflecting in the windows of the museum entrance and the Lenin statue in front of it.

The text below the picture: "Impression of a lost republic".

This statue is part of the exhibition about life in the former East German Republic, which I visited together with my brother.

A fentieket a TrekLens-ről vettem. Képeket kerestem egy régi emlék illusztrálására, amikor ráakadtam erre a képre. Meglátni és behelyezni a blogba egy pillanat műve volt.
Az emlékről majd később. :-)

Ki akarok menni!

Napok óta nagy bezártságban él a Kicsi. Beteg. Vírusos mandula és torokgyulladás. Most már gyógyulófélben van. Ez látszik a képen.

Tél

Van amikor a tél már igen ronda. Most például:

Viszont van remény a tavaszra.

Menyus

Az a kiskutya alant és itt négy éve

és ma
Hogy megnőtt, mi?

Szemi

Amikor hozzánk került, négy éve,
és ma:
Ugye, hogy megnőtt a "haja"?

Magyarország 17.

MNO 2009. május 6. 00:00
Túlságosan könnyű volt a matematikaérettségi
A szaktanár szerint az is gond nélkül átment volna a vizsgán, aki év közben megbukott

MNO 2010. január 26. 00:00
Botrányos középiskolai felvételi
A szombati központi matematika nehéz volt…

MNO 2011. január 28.
A matek felvételi…

MNO 2011. május 4.
A matek érettségi…

(?)

Zene 10.

Kommentár nélkül. Csak annyit, hogy gyönyörű ez a nő. Eleinte azt hittem, hogy francia és csak később tudtam meg, hogy ír vagy még inkább kelta szépség. És a hangja is, a zenéje is gyönyörű.

Emlék Cseh Tamástól

Amikor a már említett Kelet-Nyugati pályaudvart csináltam, Tamás felajánlotta könyvének a Hadiösvénynek a kiadását. Megkaptam a kéziratot. Elolvastam, de sajnos azt kellett mondanom, hogy nem tudok semmilyen kockázatot vállalni, pedig tetszett a regény. Ezért visszaadtam. A nem oly régi rendrakásnál ráakadtam a fenti levélre, ami a kéziratban volt.

Valentin-nap

Angolszász műveltségem :-) arra késztetett húsz évvel ezelőtt, hogy Valentin-napra ajándékot adjak. Olyat, amely jelzi, hogy Valentin-napról van szó. Jártam az üzleteket, bementem extrém butikokba, többek között az STB-be (Sajátos Tárgyak Boltja), mondván Valentin-napra szeretnék egy ajándékot. Kérdezték, hogy az micsoda. Elmeséltem nekijek. Nem tudtak róla semmit. Így aztán kénytelen voltam csak úgy ajándékot adni, és mondani, hogy ez Valentin-napra van.
Azóta megfordult a világ. A giccsparádé elérte kies hazánkat. Nem illusztrálom. Sajnálnám a blogomat. Ezért álljon itt egy festmény, amit a művész, Nyáriné Staller Edit, ezzel a címmel, Valentin-nap, látott el:

Téli olimpia

Tegnap elkezdődött a 21. Téli Olimpiai Játékok. Így csupa nagybetűvel. :-)
Az olimpiát is szeretem, a játékokat is szeretem, a telet már nem szeretem.
Viszont szívesen nézem a versenyeket.

Budapest, 1945

Országház

Kálvin tér

Lánchíd

Köszönet a képekért Sipos Péternek (Lánchíd), "Priskos"-nak (Országház) és sajnos a harmadik képet képtelen vagyok még egyszer megtalálni, pedig a készítőjének/közreadójának is köszönet. :-)

Naptár

Így fejlődött a reklám. Kilenc év alatt eljutott az elsőtől (1955) az utolsóig (1964), bár a középső kettő (1959 és 1961) az falinaptár. :-)
Köszönet a Retronóm-nak.

Mit csinálunk?

Egy másik Vörösmarty versről akartam írni, de ez került elém előbb. Mindenféle komment nélkül közreadom. Nem kevés tanulságul szolgáljon.

MIT CSINÁLUNK?

Mit csinálnak Magyarhonban?
Esznek, isznak és danolnak.
Semmi baj sincs? semmi gondrém,
Hogy majd érte meglakolnak?
Van biz itt baj; de hiába
Enni csak kell az embernek;
S inni hogy ne kéne, ahol
Oly dicső borok teremnek;
Csakhogy aztán,
Majd ha ember kell a gátra.
Korhely-gyáván
Ne maradjon senki hátra.

Mit csinálnak Magyarhonban?
Esznek, isznak, álmodoznak.
Semmi baj sincs? semmi gondrém,
Hogy az álmok megszakadnak?
Van biz itt baj; de hiába,
Olyan édes álmodozni!
S néha tán jobb, mint fejünkkel
Faltörősdit játszadozni:
Csakhogy aztán,
Majd ha ember kell a gátra,
Álmos-gyáván
Ne maradjon senki hátra.

Mit csinálnak Magyarhonban?
Esznek, isznak, gondolkoznak.
És miről az istenadták?
Hogy tán élni kén' a honnak!
Kár biz az; de már hiába,
Gondolatnak nincsen gátja,
És ha úgy van, amint mondják,
Gondolat a tettek bátyja:
Csakhogy aztán,
Majd ha ember kell a gátra,
Méla-gyáván
Ne maradjon senki hátra.

Mit csinálnak Magyarhonban?
Esznek, isznak, hadakoznak.
Szörnyűség! - No nem kell félni,
Csak szavakkal kardlapoznak.
Kár a szóért; de hiába,
Szóból ért a magyar ember,
S gyakran a szó dolgokat szül,
Gyakran a szó éles fegyver:
Csakhogy aztán,
Majd ha ember kell a gátra,
Nyelves-gyáván
Ne maradjon senki hátra.

Mit csinálnak Magyarhonban?
Esznek, isznak s tán dolgoznak?
Félig-meddig: mert nem tudják,
Másnak lesz-e vagy magoknak.
Ennyi is kár; de hiába,
Munka jobb a koplalásnál,
S jobb az edzett kar, ha ép vagy,
Mint ha selymen sántikálnál.
És hogy aztán,
Majd ha ember kell a gátra,
Gyenge-gyáván
Ne maradjon senki hátra.

Mit csinálnak Magyarhonban?
Szőnek, fonnak és akarnak -
Tán vakarnak? semmi tréfa!
Posztó is kell a magyarnak.
Hát takács-e a magyar nép?
Nem szégyenli a vetéllőt?
Semmi baj! tán összefűzi,
Amit a sors egybe nem szőtt:
Csakhogy aztán,
Majd ha ember kell a gátra,
Gépi-gyáván
Ne maradjon senki hátra.

És, pedig - mit is beszéltem?
A vadásznak jó a cserje;
A költő hadd álmodozzék;
A kovács a vasat verje.
Minden ember, amihez tud,
Ahhoz lásson télen, nyáron,
S a paraszt borbély helyében
Úr szakállát ne kaszáljon.
És hogy aztán,
Majd ha ember kell a gátra,
Aki hitvány,
Félre tőlünk, menjen hátra!

1844. október - november 10.

Amiről írni akartam, és ami majd csak ezután következhet, az a Gondolatok a könyvtárban. S hogy miért is gondoltam ezt is megmutatni. Mert az derül ki ebből és a Gondolatokból is, hogy Vörösmarty ízig-vérig mai költő.

Beáztunk

Hajnali ötkor azzal ébresztett a nejem, hogy vészhelyzet van. Több helyen ázik a lakás. Az előző kép plafonja pont a nyomtató fölött volt és folyt a víz. Szerencsére csak az asztalra. A nyomtató sértetlen maradt.
El kellett húzni az asztalt. Alig vártam, hogy kivilágosodjon. Amint elmentek az iskolások, fogtam a kalapácsot, a csavarhúzót és a kis lapátot. Elkezdtem a ház egyik végénél letakarítani a havat, és az alatta három centire hízott jégréteget.
Tudniillik a meghízott jég nem engedte a vízzé olvadt havat lefolyni az ereszcsatornába. Viszont utat keresett és találta a cserép alatt. Ezért jutott a lakásba is víz. De most már rendben van minden. Csak én fáradtam el. De rendesen.

Laktanyából börtön

Az ombudsman jelentése a börtönviszonyokról igencsak lehangoló képet festett. Egy vagy esetleg több ellenpélda sem sokat javít a meglévő helyzeten. Pedig. Két év alatt fölépítették/átalakították a volt Savaria laktanyát modern, emberi léptékű börtönné.
Ilyen volt:

és ilyen lett.
A valamikori laktanya 16 hónapig adott nekem "otthont" 76-77-ben. Pestről költözött le az alakulat, bebizonyítandó, hogy a sorállomány is képes színvonalas, eredményes RÁF-tevékenységre. (RÁF=Rádiófelderítés) Bővebbet mindenki keressen a neten. Ma már megtalálható sok minden. Magához a laktanyához nem sok közünk volt, csupáncsak annyi, hogy ott laktunk és étkeztünk. Ez persze járt némi konfliktussal a többi sorállományú katonával és tisztjeikkel. Nem voltunk népszerűek. Kevés alkalom volt keresztbe tenni nekünk, de azt mind kihasználták. Legtöbbször a ritka hazamenetelt nehezítették meg olyannyira, hogy a szombati egy órás vonatot jó néhányszor lekéstük. Ilyen épületekben laktunk,
és ez volt a "bázis", ahová nap mint nap kijártunk a rövidhullámú rádiókhoz hallgatózni és felderíteni. :-):
Kicsit benőtte már a gaz, igaz. Katonaiemlékidézés esetleg majd egyszer.
Most csak egy fontos képet szeretnék még bemutatni:
Ezekben a szobákban mi tízen éltünk. Igaz, hogy nem volt saját mosdó meg klotyó bent. Változik a világ. :-)

Puszta télen

Majd jövőre beszerzek síléceket a kerékpárra. Milyen jó is lesz lecsúszni és utána továbbhaladni! :-) Ma is bringával mentem a Határ útra, a sima, működőképes Kossuth Lajos utcán, majd az Esze Tamáson a járdán, egészen a Wekerléig, ahol néha az úttest jobban le volt tisztítva, mint a járda. Ezért aztán az úttesten. Itt-ott azért halálfélelemben. Merthogy néha csak a nyomvonalak voltak hómentesek, vagy még azok sem. De biztonságosabb volt, mint a járda, mert az ereszekről lecsorgó víz a járdán jéggé fagyott. Szegény gyalogosok! :-(

Jégcsap

Jégcsapok itt
és jégcsapok ott:

Tervrajz

Egy talán soha fel nem épült családi ház tervrajza. Biztosat csak később fogok tudni, amikor végre leutazom. Szentesre és egyúttal Derekegyházra is.
Különben a ház pontosan úgy néz ki, mint az a bizonyos szentesi ház, amit egy korábbi bejegyzésben említettem, sőt a helyszínt is megmutattam a térképen. Egyben különbözik csak. A szentesinél a fölső szoba mellé egy úgynevezett nyári konyha is épült. Gyerekként legtöbbször ott aludtam.

Tél 3.

Gyönyörű ez a tél. Csak már nagyon unom.

Trafipax

Csak szabályosan
vagy mégsem?

Kocsi még nem érkezett meg, de jönni fog, mint az jól látható. :-)

Macskák

Mi van reggelire? Nekem nem terítettetek?

Magyarország 16.

A helyszín a Humanic. Más néven cipőáruház. Fiatal pár. A lány csizmát próbál. Állva húzza föl az új csizmát. A fiú ül az egyszemélyes padon, kezében a kegyszerek, mint például a mobiltelefon. És néz ki a fejéből. A lány mosolyogva, imbolyogva próbálja az újabb csizmát.

Születésnap

Ez a kisfiú,
aki felnőtt
és most így néz ki
ma 57 éves. Boldog születésnapot! Nekem. :-)

Macskamentés

A macskákat annyira nem szerető kutya miatt az éjszakát kint töltő cicák normál körülmények között a tetőn jönnek haza, majd onnan levéve jutnak a lakásba. Ez a hóesés kissé megnehezíti a hazajutást. Mint a képen látható, megtörtént a próbálkozás:

Kekecnek ma már nem volt ínyére a hóbasüppedés, ezért a szomszéd ajtajából üvöltött át, hogy talán hazajönne. A megoldás a részletekben rejlik.

Kimentem az utcára, odahívtam, kimászott, levettem, és életveszélyes sérüléseket szenvedve ugyan, de bevittem a lakásba. Most a fűtőtesten fekszik és jól érzi magát.