Túrázás

Megyen a hegyen a turista...
Kedvenc dalunk volt, mitet hegyigyaloglás, túrázás közben énekeltünk. A viharkabátról jutott eszembe, hiszen az nemcsak családi viselet volt, mint az a képen látható,
hiszen többek között maga a túravezető is azt viselte. Hétvégi családi elfoglaltság volt a túrázás apám munkahelyi (FŐKUCI/FŐPAPI) szakosztályával. Minden második héten útnak indultunk vagy innen,
ha a Pilisbe, és innen,
ha a Börzsönybe vagy a keleti országrész helyi útjainak valamelyikét akartuk bejárni. Majd' húsz év alatt biztosan bejártam a Kék-túra akkori útvonalát, némelyeket többször is, de sajnálatos módon a feledékenység mijján a kis füzetecske nem volt mindig nálam, ebből aztán az következett, hogy a jelvény nem járt. Sajnos. Pedig milyen jó lenne most bemutatni. (Igaz, hogy kimehetnék az Ecserire és vehetnék egyet, igazolván az igazolandókat, de jobb ez így. :-) )
Ezek a túrák általában egynaposak voltak, de évente két-három alkalommal rendeztünk két, illetve akkor még másfél napos túrákat is, ami turistaházi alvást is jelentett. Ezek voltak a leghangulatosabbak az éjszakai erdővel, az esti tábortűzzel és az énekléssel. Ezeken tanultam meg jó néhány dalt, éneket, többek között az öregek által felállva énekelt Székely himnuszt is. Később visszagondolva ez hasonlított/hasonlíthatott a háború előtti időszakra, amikor is köztudott, hogy:
KIMSZ-esek vágtak hajdan e tájnak... :-)
A kirándulások, túrák később sem maradtak el életemből. Gimiben téli túrát terveztünk két barátommal Egérrel és Gáborral a Börzsönybe:

Vagy később egy sokkal nagyobb fiatal társasággal rendszeresen jártunk túrázni. Néha megtörtént az is, hogy ismeretlenül is csatlakoztak hozzánk.
Egy kisebb csapattal valahol a Pilisben:

Viharkabát

Nem t'om ki mennyire emlékszik a viharkabátra. Onnan jutott eszembe, hogy az előző beírásban a képen abban vagyok, és a bratyóm is abban van. Komoly családi viselet volt. Esőben mindenképpen. Alatta minden száraz maradt. Viszont nagyon kemény volt és cseppet sem volt testhez simuló. Ezért talán, hogy egy korábbi képen, amit a blogban megtalálható, a bátyámon már nincs rajta. Ő akkor már komoly tinédzser volt, aki egyéni módon öltözködött. (Nyáron testhez simuló vastag garbóban ment le a Balcsira, merthogy az volt a divat.)
Ezen a képen is büszkén viselem a viharkabátot,

csak azt nem értem, hogy a rövid nadrág és a viharkabát hogyan is passzol egymáshoz. Bár lehet, hogy nyáron is hordtam? :-)
Vagy talán az lehetett az oka, hogy a túrák alkalmával mindig föl kellett vennem. Azért az jó volt, hogy egy idő után, amikor kinőttem az otthon föllelhető összes viharkabátot, újat már nem kellett vennem. Lehet, hogy nem is lehetett már akkor kapni. Megjött az orkán korszak. :-)