Spessart

A Filmmúzeum tegnapelőtt bemutatta gyermekkorom egyik kedves filmjét. Hogy mit szerettem rajta anno, nem tudom. És mégis. Most is tetszett. Kísértetkastély Spessartban.

Szellemkutya

A filmbéli:
És a valóságos:

Nagyítás

Egy film, melyben a bűnügyi történet csak egy mellékszál és mégis számolatlanul néztem meg moziban és később videón. Ma "csak" tévéből fölvett, műsoros kazettán megvásárolt valamint DVD-változatban áll rendelkezésemre. A fenti jelenet még mindig borsót visz a hátamra.

Kiváltság

Film, amely megrendítő hatással volt rám a hatvanas évek végén. Leegyszerűsítve: a film bemutatja a manipulálást művészi fokon. Röviden: egy rossz fiúból először egy jó fiú lesz, lásd alant a két részletet, majd a végén a villámgyors bukást jeleníti meg egy díjátadáson, ahol a főszereplő, kezében az éppen kapott szoborral a következőket mondja:
-- I'm nothing. This is me. Nothing. And you. This is you. I hate you, I hate you, I hate you.





A manipulálás folyamatát nem mutatom be. Mindenki ismeri, aki ezen a világon él, bár oly direkten, mint ebben a filmben, nem tűnik annyira nyilvánvalónak.

Mozi

A könyvek után most arról, hogy a másik kedvenc, a film, hogyan épült be az életembe. Először fizikailag. Az talán már tudott, hogy a Csengery utcában laktunk, közel a Nyugatihoz. Annyira közel, hogy szinte pillanatok alatt eljutott a híre hozzánk annak, hogy egy vasúti kocsi kilátogatott a körútra:

Azért említettem a Nyugatit, mert onnan a Blaha irányába, ami számomra közeli helyeket jelentett, a következő mozik voltak: Szikra, Művész, Vörös Csillag, Mátra gyermekmozi, Zrinyi, Híradó, Bástya. Ez hét mozi. Ha ehhez hozzávesszük a Margit-híd felé az utat, akkor ott van, kicsit beljebb a Váci úton a XIII. ker. Kossuth, a Tanács (?) és a Duna, Lefelé a Bajcsyn a Toldi, A Maján lefelé a Tinódi, és a Blahán túl a Kölcsey és a Bányász az A és a B termével. Ezt csak azért soroltam így fel, mert könnyebben érthető az a szokásom, hogy egymás utáni időpontokra vettem jegyeket két vagy akár három moziba, majd futva bejártam a helyeket, és a nézőtéren pihentem, mialatt a filmeket néztem. Hogy milyeneket? Magyar és külföldi, szovjet és olasz, francia és cseh. Mindegy volt, csak film legyen. Csak jóval később, már nem laktunk a Csengeryben, amikor elkezdtem szelektálni, hogy mitet is nézzek meg. És persze kinyílt a világ más mozik felé is. Például a Filmmúzeum felé, ahol nem mindig vetítettek múzeumi filmeket. Ott lehetett látni először, ha jól emlékszem a Nagyítást és a Kiváltságot is. Hogy miért, az persze nem volt igazán érthető. Mert ha vetítik, akkor mindegy, hogy hol. Így a Filmmúzeum járt jól, mert szinte évekig vetíthette telt házzal a Nagyítást.
A mozik nagy része eltűnt, megszűnt, átalakult. Volt, amelyik visszavedlett szállodává. (Egyszer szeretnék bemenni abba terembe, ahol a nézőtér volt.) Némelyikből bankfiók lett, a gyermekmoziból Örökmozgó, azaz egyrészt filmmúzeum, másrészt művész és egyéb filmek mozija.

Viszont ma már moziba sem járok igazán. Néha-néha elmegyek, de a videó, a dvd és kábel vagy satellit-tévék világában már nem igazán kívánkozok moziba. A család most is ott van, én kihagytam.

Film 1.

Kipling:


Ha józanul tudod megóvni fődet,
midőn a részegültek vádja mar,
ha tudsz magadban bízni, s mégis: őket
hogy kételkednek, megérted hamar;
ha várni tudsz, türelmed nem veszett el,
s csalárdok közt sem léssz hazug magad
s nem csapsz a gyűlöletre gyűlölettel,
de túl szelíd s túl bölcsszavú se vagy;

ha álmodol - s nem léssz az álmok rabja,
gondolkodol - s ezt célul nem veszed,
ha nyugton pillantsz Győzelemre, Bajra,
s e két garázdát egyként megveted;
ha elbírod, hogy igaz szódat álnok
torz csapdává csavarja a hamis,
s miért küzdöttél, mind ledőlve látod,
de fölépíted nyutt tagokkal is;

ha tudod mindazt, amit megszereztél,
kockára tenni egyetlen napon,
s veszítve új kezdetbe fogni, egy fél
sóhajtás nélkül némán és vakon;
ha tudsz a szívnek, ínnak és idegnek
parancsot adni, bár a kéz, a láb
kidolt, de te kitartasz, mert tebenned
csak elszánás van, ám az szól: "Tovább!";

ha tudsz tömeggel szólni, s él erényed
királlyal is - és nem fog el zavar,
ha ellenség se, hű barát se sérthet,
ha szíved mástól sokat nem akar;
ha bánni tudsz a könyörtelen perccel:
megtöltöd s mindig méltó sodra van,
tiéd a föld, a száraz és a tenger,
és - ami még több - ember léssz, fiam!

(Devecseri Gábor fordítása)



Kamaszkorom egyik meghatározó filmje volt.