Cseresznye és az eső

Tegnap ilyen tájt jött az ötlet, így tavasszal sokszor előfordul, hogy kapjunk bringára és látogassuk meg a környék szabadon termő cseresznyefáit. Komolyan ugyan még nem érik, de a lányom a kevésbé érettet szereti inkább. magyarul: csak piros ne legyen. :-) Előtte komoly zuhé volt, de úgy tűnt, tovább vonult. El is indultunk a Temesvár utca irányába. Már közel jártunk az első cseresznyefához, amikor elkezdett cseperészni. Ezt még nem vettük komolyan. Később pedig már mindegy volt. Leszakadt az ég. Egészen addig nem zavart, hogy lassan mindenem vizes lett, amíg azt nem éreztem, hogy vízben ülök. A nem tökéletes sárvédő okán alulról beáztam. És még alig voltunk sehol. Aztán persze végül hazaértünk. A mellényem és a nadrágom még most is szárad. Én már nem. :-)

Dohányzás Elleni Világnap 2.

Reklám a múltból:

Dohányzás Elleni Világnap 1.

Így is lehet

Az Ady Endre úton nemrégiben nyílt egy cukrászda. A kerületben egyre nagyobb a kerékpárforgalom. A tulaj az üzlet mellett helyet biztosított a kerékpárral érkezőknek is. Íme:

Revolution

Mindenféle kommentár nélkül:

Várakozás

Nem zavar, ha a nejemmel, vagy újabban a lányommal, ruházati boltokba megyünk. Jó nézni arcukat. Jó nézni az arcokat. Ami ebben nagyon zavar, hogy negyedóra után kezdek elfáradni és egy idő után nyűgös is vagyok. Van már azonban egy-két hely, ahol az ilyen férfi vendégeket tudomásul veszik és gondoskodnak róluk. Imigyen:
Ez a két üzlet az Arénában található. Talán nem véletlenül egymás mellett.
Lehetne persze máshol is. Azaz: lehet más az (üzlet)politika. :-)

A tavasz 17 pillanata 16.

Volt egy film. Az volt a címe: Gyula vitéz télen-nyáron. Azzal nem szolgálhatok, de a következővel igen:
Rózsabokor télen:
Nyáron:

Botton Village a Camphillfamily

Észak Yorkshire-ban található Botton Village Külön honlapon megtekinthető a Camphillfamily élete.

Emlékezzünk a régiekre

Babits Mihály

Május huszonhárom Rákospalotán 1.

Pest utcái között rohanó nép, puskalövések,
rendőr, tört üvegek, népszava forradalom.
Én egyedül tehetetlenül itt számlálom a percet
nincs hír, nincs ujság, villanyosom megakadt.
Néma falun lakom én, hol még az ebek sem ugatnak,
nem bőgnek tehenek, még a malac se visít.
Nádas eresznek alatta topázszemü tengericső csügg.
Hószinü fal, kék árny. Csend, csak a fecske csicserg.
Csak ha a villanyos átrohan itt (és mint a tehén bög)
sejteni a város szörnyeteges közelét.
Ám most alszik a táj: egy döglött villanyos állong.
Ó bús villanyosom! bús ez a néma világ!
Bús e méla falun az üres sinekre merengni.
Ó jövevény sinek, visztek-e még ma tovább?
Visztek-e még ma odáig ahol most csörren az ablak,
hol most csorran a vér, forran a forradalom?
Hol zajgó tömegen most úr a néma Petőfi
s sarkra az Eszme kiáll isteni ríma gyanánt;
Hol tán míg irom ezt Magyarország nagy betegágyán
vér és kínok közt megszületett a Jövő.


Május huszonhárom Rákospalotán 2.

Ó te Jövő, aki jössz és senkise sejti, hogy itt vagy;
jőssz és senkise lát, jössz sürü fátyol alatt.
Mit hoztál, idegen? mit, mit viszel-el? Van-e célod
vagy boros emberként ingatod útaidat?
Ah boros is vagy már ezer őrült eszme borától.
Álmodsz s kóros vágy szennyezi álmod izét!
Álom vagy magad: a mult álma, ki halni szeretne,
s sir, hogy mindene fáj s nem lehet így betegen.
Jöjjön az elhazugult életre halálos igazság,
lesben az utcákon álljon a kósza halál:
Minden mindegy már! zúgjon fel a tengerek alja!
hányódjon fel a genny! jöjjön a forradalom!
Jöjjön a barbárság! jöjjön legalább az igazság.
annyi hazugság és elmulatások után!
Jöjjön a lázálom, mely minden bűnt kibeszél majd:
egynek mondja: »Jogok gyáva barátja. remegj!«
Másnak: »Ajkaidon kopott szó lett a szabadság!
s szíved zsarnok volt, öklöd rossz kalapács.«
Másnak: »Álnokul és önzőn fogtál kezet: íme
véres lett a kezed: moshatod a kezedet!«
Mindnek: »Félre vakult csökevény, s ti koholt ideálok!
Nem játék a világ! Látni, teremteni kell.«

Nyugdíjas kommandó

Tegnap reggel hajnali hétkor érkeztünk meg a CBA-hoz. Ez a kép fogadott kint: Vagy 12 bringa. Bevásárló kocsi egy szál se. Odabent sokaság. Az átlagéletkor 60 év. Én fiatalnak számítok. Nem is lenne ezzel semmi baj, ha a vásárlás nem úgy történne, hogy megáll az idős egyén két gondola között, de középen, se jobbról se balról előzni nem lehet. Előtted toporog, tolja a bevásárló kocsit maga előtt, húzza a bevásárló kis kétkerekűjét maga mellett. És szinte még a vicc is lezajlik, mely szerint az én jó édes anyámat. (Ha valakit érdekel, elmondom.) Szóval ilyenkor szoktam mondani a nejemnek, hogy ha majd egyszer ilyen leszek, vagy ne vigyen magával vásárolni, vagy egyszerűen már korábban lőjön le. Ahogy annak idején a lovakat. :-)

Olimpia Waldorfiában

Az idei Waldorf olimpiát Szombathelyen rendezik. Érdemes a citált honlapon egy kicsinység elidőzni.
Mi hat évvel ezelőtt, 2004-ben voltunk olimpiai szereplők az ország másik végében, Debrecenben. Következzék egy jelenet a birkózás világából:

Ha Keresztényi Józsi bácsi, kollégánk az akkori munkahelyemen, ezt megérhette volna, dagadna a büszkeségtől. Azon régi olimpiai mozgalmár volt, aki számára az amatőrség - a hozzá kapcsolódó szertelenséggel, fiatalos kivagyisággal - volt a legfontosabb. Amikor a nyolcvanas évek elején megalakítottuk focicsapatunkat - mert kell egy csapat - Zakó SE néven, - mert adunk és kapunk zakót -, és beneveztünk a műegyetemisták által kiírt bajnokságba, azt mondta, hogy számára ez az igazi amatőrizmus és büszke ránk.

Kicsi

Mikor kijöttem a fürdőszobából a munkaszékemen találtam, a kiakolbólítás után viszont föltelepedett ide: Ez az igazi macska-egér barátság. A macska többet pihen most mint az egér.

A tisztaságmániás

Kerestem a harmadik macskát. Annyit tudtam, hogy még nem ment ki. A fürdőszobában találtam meg. Koszosnak érezte a bundáját. Kandúr és napok, talán hetek óta inkább kint mint bent. Úgy látszik, mostanra befejeződött az időszak. :-)

Camphill Sylvia-Koti

Lahti mellett található ez a Camphill, ahol három tanuló tölti szociális munkaidejét.

Camphill Tapola

Két fiatal tölt három hetet ebben a Camphillben: Tapola – Finnország, ahol segítenek a bentlakóknak többek között a növénytermesztésben:

A tavasz 17 pillanata 15.

Az elmúlt napok ítéletidejének házilagos eredménye:

Camphill avagy a szociális érzékenység

A Waldorf iskola tizenegyedik osztálya a tanév vége felé három hetet tölt el szociális munkával, lehetőség szerint Camphill vagy Camphill-jellegű intézményben. Elutaznak külföldre, vidékre, vagy itt maradnak Magyarországon és fogyatékkal élők között, gyermek vagy szociális intézményekben, önkéntes munkát végeznek. Folyamatosan naplót vezetnek, melyet a végén bemutatnak a konzulens tanárnak.

A külföldi intézmények lehetnek akár Angliában, Németországban, Norvégiában vagy Finnországban. A mieink idén ezekben az országokban töltik a gyakorlati idejüket.
Illetve Magyarországon, mint ahogyan a lányom is. Ő a Vakok Batthyány László Római Katolikus Gyermekotthonban, napi bejárással tölti el a következő három hetet.
Sajnos a videót nem tudtam átemelni, ezért csak ily módon lehet meghallgatni, illetve megnézni.

Hunyadi tér

Leszámítva a Szondi utca Vörösmarty utca sarkán egy lebombázott ház helyén akkor még meglévő grundot, ahová focizni járhattunk, a legközelebbi játszótér a Népköztársaság útja után lévő Hunyadi tér volt. Gyakran jártunk oda piacra is, ahol nyár végén 80 fillérért vehettünk dinnyét.
A csarnok akkor sem volt már jó állapotban, de azért ennél lehet, hogy jobban nézett ki: Az utca végén, valahol a távolban volt a ház, ahol laktunk:
Télen is gyakran jártunk le a térre. Kedvenc szórakozásunk volt, hogy a leesett havon addig csúszkáltunk, amíg elég nagy hosszon jég képződött, ahol nagy nekifutással végig lehetett csúszni. Nem mindig voltam azonban szerencsés. Az egyik alkalommal úgy estem el, hogy betört a fejem a bal szemem fölött. Ömlött a vérem rendesen, de nem estem kétségbe, tenyerem alá tartottam és elindultam a szerencsére a közelben lévő SZTK felé. Ide:

Waldorf érettségi 2.

Tegnap vettem egy új fényképezőgépet, mert a másik javíthatatlanná vált, illetve annyiba került volna a javítás, amiből egy új is kitelik, ezért az új mellett döntöttem. Így aztán büszkén vittem magammal a gépet a suliba és fotóztam néhányat a művészi munkák közül. Íme: Képregény - pop art Nők a művészetben Fényművészet Természetesen nemcsak művészeti témákat választottak, de ezek vonták maguk után a látványosabb alkotások elkészítését.

Waldorf érettségi

Tegnap két előadást ültem végig. Az első, Noé bárkája címmel, a veszélyeztetett fajokról, és a kihalt állatokról, azok nagy számáról, okairól, megmentésük lehetőségeiről szólt. Részletesen, érzékletesen és itt-ott egy kicsinyt megilletődötten.
A másik előadás a térről szólt. A színházi térből indult ki, de minden művészeti ág szóba került a szobrászattól az irodalomig. A végső konklúzió, a teljes megértés, péntekre marad, amikor egy, az elmélet segítségével összeállított előadás teszi teljessé a beszámolót.
Hogy ne maradjak félinformált, el kell hogy menjek. Képeket is csak akkor tudok készíteni, mert a gépemnek komoly gondjai támadtak, ezért a szervizben kötött ki. Nagyon kellemes bicikli út volt a Wesselényi utcáig. Meg vissza.

Madarak és fák napja

Ültess fát! Hogyha mást nem, lombot ád.
Árnyékában megpihenhetsz, gondot ő visel reád.
Jó tavasszal nyit virágot, messze érzed illatát.
Kis madárka száll reája, ingyen hallgatod szavát.
Ültess fát! (Jókai Mór: Ültess fát!)

A nyolcvanas évek elején egy papagáj segítségével kerültem testközelbe madarakkal. Több is volt gyors egymásutánban. Az egyik az akkori munkahelyemen és annyira megbarátkoztunk, hogy egész nap a vállamon ült és a fülembe csicsergett, beleivott a kávémba és a vörösboromba is. Attól persze vidám lett és még inkább fecserészett. Beszélni nem tanult meg. (A beszélő papagájomról majd egy másik alkalommal.)
Ez a közelség vezetett oda, hogy fölvettük a kapcsolatot a Madártani Egyesülettel a Keleti Károly utcában. Segítségükkel jutottunk el Fülöpházára az ottani madárvártára. Ez kifejezetten egy olyan tábor volt, ahol a kényelemszerető emberek testközelből ismerkedhetnek meg a nádasok körüli madárvilággal. Napelemek segítségével meleg vízben lehetett mosakodni, háromszor étkezés, főétkezésként meleg étel a tanya központból. Az ott megismert madarak közül a legnépesebb nádi madár populáció a foltos nádiposzáta, az Acrocephalus schoenobaenus. Sajnos a kiskunsági időjárásviszonyok egy idő után már nem tették lehetővé ennek a madárvártának a működését, mert a tó kiszáradt. Így az ottani vezető, Molnár László, egy másik programot talált magának. Föltett szándéka lett, hogy a kékcsőrű récét újra honosítja Magyarországon. Angliából kapott tojásokat keltetett ki, a második évben ősszel útjára bocsájtotta őket, és azok vissza is tértek. Hogy mai napság mi a helyzet ezekkel a récékkel, nem tudom.
A Wikipédia szerint: Visszatelepítésével megpróbálkoztak a '80-as években, de a programot félbe kellett hagyni, mivel nem akadt több visszatelepíthető madár. A kevés szabadon engedett madár eltűnt vagy elvonult az országból. Így mára a fajt igen ritkán lehet a Kárpát-medencében megfigyelni.

Waldorf érettségi

A Waldorf iskolákban a 12. év a diákok számára a Waldorf érettségi jegyében telik el. A saját magunknak választott témát az év során kidolgozzák, és művészi munkát is elkészítve az év végén bemutatják. Ezek a bemutatók lesznek ezen a héten Kispesten nagy nyilvánosság előtt. Az előadás után a jelenlévők kérdéseket tehetnek fel a témával kapcsolatban, így a diáknak a "diploma" munkáját meg kell védenie.
Ízelítőül a választott témákból: Ősi bölcsesség, Nők a művészetben, Fényművészet, Vadászpilóták, Post mortem, Pető – a remény módszere, Képregény – Pop art.
Egy korábbi beírásomban már említettem, hogy ugyanez az érettségiző osztály egy színházi produkció segítségével mutatta meg a közös munka látható eredményét. (Ld: Lear király.)

Csoki mindenek felett

Amikor tegnap hatalmas halomban láttam a legújabb őrületet a Fradi-csokit, kicsinység ledöbbentem. Nem attól, hogy Fradi a csoki, hanem az árától: 269 Ft 35 gramm csokoládé. Oda volt írva a kilós ára is: 7686 Ft. Ma megnéztem a neten. Itt még drágábban adják. Mint Bruce Willis az életet. 350 Ft a 35 grammos. Nem kell nagy tudás hozzá: 10.000 Ft/kg.
A képet keresvén bukkantam rá a Luther csokira, amit Luther Márton tiszteletére gyártottak, természetesen a kép mellett egy cikket is találtam, ami segít eligazodni a Luther-csoki rejtelmeiben.
Visszatérve a Fradi-csokira. Szemem előtt ott látom a B-középet, amint kezükben a csokival skandálják: Húha anyád, húha anyád! A "szebbeket" most nem említem.

Színház

Korábban már írtam, hogy beneveztem a suli Szülők Öröm Színházába, azaz szerdánként eljárok a "próbákra". Eközben itthon ráakadtam az első színészi próbálkozásom képi emlékére:

Múltidézés

Hol vannak már ezek a táblák? '79-ben Zürichben a villamoson hasonló tábla volt kitéve, akkor és ott úgy éreztem, direkt nekem, a következő szöveggel: jegy nélkül utazni nem fair. Persze, ha jól emlékszem, angolul.

Nagyítás

Egy film, melyben a bűnügyi történet csak egy mellékszál és mégis számolatlanul néztem meg moziban és később videón. Ma "csak" tévéből fölvett, műsoros kazettán megvásárolt valamint DVD-változatban áll rendelkezésemre. A fenti jelenet még mindig borsót visz a hátamra.

Behajtani tilos

Bővül a szabályos behajtási lehetőség az egyirányú utcákba. A belvárosi Fő utca is megkapta a tábláit:

Erzsébeti csoda

Tavaly tél elején jártunk lent a Duna parton a Vizisport utcánál, ahol a fölső részen egy új lakótelep épült. Ez akkor és ott készült: A múlt hét végén újra lent jártunk. Soroksár felől érkeztünk. Bementünk a lakótelep közepére és láss csodát: Így is lehet?

Fő utca

Az új belvárosi fő utcát először néztem meg kerékpárral. Hétvégén elég kellemes volt a közlekedés arrafelé. Láttuk a Jogi kart és a Károlyi palotát mondjuk ezek a tüskék nemigen nyerték el tetszésemet.
Az Erzsébet tér hangulatán sokat nem változtatott, ahogy a Hild térén sem. Viszont a Szabadság tér a volt tévé székházzal és a Nemzeti Bankkal, valamint az előtte a vízzel játszó gyerekekkel nyugalmat árasztanak.

A tavasz 17 pillanata 14.

Az első valóban meleg tavaszi nap és a kirajzás:

Itt van május elseje!

Először az idevágó nótát kerestem, de nincs fönn a youtube-on. Helyette viszont álljon, illetve menjen itt a következő:
Emellett álljon itt egy kép is, amit a családi archívumban találtam, de csak emberek vannak rajta, ismerős egy szál sem. És már sohasem fogom megtudni, hogy mit is keres ez a családi fényképek között.
A családi május elsejékről sok emlékem nincs. Talán jól elfojtom őket. Iskoláim engem emlékeim szerint nem vittek, nem ért az a megtiszteltetés. Ha valaki másképp emlékszik, szóljon.
Ami valódi emlék, az az első munkahelyemről való. Szakszervezeti titkárunknak segítendő, sokszor mentünk el megvenni a különböző ünnepek kellékeit. Nőnapra a virágokat és a csokit (akkor még lehetett hóvirágot kapni.). Május elsején pedig mi vettük meg a kis zászlókat és a lufikat, amit a kedves dolgozók fújatlanul kaptak kézhez.
Egy kis nosztalgia: Pista a titkár a tájékoztató szolgálat oszlopos tagja volt. A megszólaló telefont fölvéve a következő bemutatkozó szöveget mondta el.
"Itt a Munka Vörös Zászló Érdemrenddel kitüntetett Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Könyvtárának tájékoztató szolgálata." Ha valaki idáig nem tette le a telefont, akkor már esélye volt a tájékoztatásra. Ha csak nem valami nehezet kérdezett, mert akkor a következő mondat hangzott el: "Menjen könyvtárba, viszont hallásra."