Könyvfesztivál

A hétvégi fesztivált személyesen már nem látogattam meg. Sajnos komolyan még nem tudok nosztalgiázni, pedig volt idő, amikor én is ott feszítettem az egyik standon, sőt, vendéget is hívtam, innen Afrikából.
'98-ban már a második kötetet adtam ki Meja Mwangitól, a méltán világhíres Kelet-Afrikai írótól.
Az idők folyamán három regényét is megjelentettem, időrendben: Afrika csendes, Nyomozás Bozótországban, Az utolsó dögvész.

Wagner

Aktív kiadói koromban Zoltai Dénes könyvének (A zeneesztétika története) kiadása közben került szóba egy Wagnerről szóló kötet megjelentetése. Tartalmazta volna Baudelaire Tannhäuser-tanulmányát valamint Nietzsche kései nagy értekezését a „Nietzsche kontra Wagner”-t. Az utóbbi később kimaradt a kötetből, helyére Wagner három elbeszélése került.
Mint ismeretes, nehéz úgy könyvet kiadni, hogy ne keressen a kiadó egy-két támogatót. Wagner esetében úgy gondoltuk, nem lesz gondunk, hiszen olyan neves rajongóról tudhat a hazai közvélemény mint Farkasházy Tivadar, akinek bérlete van Bayreuthba. Rajta kívül, mint akkor megtudtam, volt még egy lehetséges támogatójelöltünk: Rockenbauer Zoltán, az akkori NKÖM vezetője. Mindkettőt megkerestük telefonon, illetve levélben. Farkasházy válasza elutasító volt. A miniszter úr azonban a saját miniszteri keretéből támogatta a kiadást.
A kötet megjelent. Tartottunk egy bemutatót, ahová mindkét felkeresett támogatót meghívtuk. Rockenbauer miniszter úr külföldi útja miatt kimentette magát. Farkasházy Tivadar megjelent a Helikon Könyvesházban. Kicsit késve ugyan és kicsit korábban eltávozva, de megtisztelte bemutatónkat.
A szokásokhoz híven tiszteletpéldányt küldtünk Rockenbauer Zoltánnak és Farkasházy Tivadarnak egyaránt. A miniszter úr levélben köszönte meg a kötetet. A levél géppel írt és nyomtatott formában készült, megtoldva két kézzel írt sorral. Farkasházy nem reagált.

Emlék Cseh Tamástól

Amikor a már említett Kelet-Nyugati pályaudvart csináltam, Tamás felajánlotta könyvének a Hadiösvénynek a kiadását. Megkaptam a kéziratot. Elolvastam, de sajnos azt kellett mondanom, hogy nem tudok semmilyen kockázatot vállalni, pedig tetszett a regény. Ezért visszaadtam. A nem oly régi rendrakásnál ráakadtam a fenti levélre, ami a kéziratban volt.

Könyvkereskedelem

Korábban is szóba került, hogy mitől is függhet egy-egy könyv eladási példányszáma. A korábban említett Csapó-könyv jó példa lehet. Amikor megjelent a kötet, kiajánlottam különböző kis- és nagykereskedelmi terjesztőnek. Kocsiba raktam és kiszállítottam. 20 és 60 darab között rendeltek a kereskedők. Általában 30 napos elszámolási határidővel, de mindig bizományba veszik át a könyveket. Legalábbis tőlem. A Könyvhétre megjelent kötet első elszámoltatásait csak szeptemberben végeztem el. Jártam a különböző kis és nagykereskedéseket. Egészen kicsi eredménnyel. Hogy mi volt vagy lehetett az egyik ok? Nos. Az egyik nagykerhez belépve mondtam, hogy ki vagyok és kértem, hogy csináljunk egy elszámolást (szakszó). Kérdezték, hogy miről is lenne szó. Mondom. Elkezdik keresgélni a könyvet. Nem találják. Kezdtem bizakodni. Először. Később azonban már nem, mert senki nem emlékezett rá. Egyszer csak leesett valakinek a tantusz. Elment a raktár végébe, fölállt egy létrára és a teljesen eredeti csomagot leemelte a polcról. És szemrebbenés nélkül mondta. Ebből egy darab sem fogyott. Sírni/üvölteni tudtam volna. Nem tettem. Kértem, hogy tegyék már ki látható helyre, hátha van még esély egy-két példányt eladni. Természetesen volt. Hiszen azt még nem említettem, hogy ez volt talán a leginkább mediatizált kötet, amit megjelentettem. Tévé és rádió műsorok voltak a szerzővel, újságcikkek garmada jelent meg. Nem írom le, hány példányt adtam el.
De mesélek mást. A Móra kiadó megjelentette Rajsli Emese Szörnyek könyve című kötetét, testvére illusztrációival. Ugyanabban az időben a kiadónál megjelent Schobert Norbert A varázskódok titka című kötete. Meglátogattam a Libri egyik boltját az Europarkban. Külön polcrészlet volt a számtalan Móra-kiadvány számára. Köztük volt fő helyen a Schobert-könyv is. Viszont Emese könyve sehol. Elmentem megnézni a gyermekek számára fönntartott polcokat és ott is végig böngésztem a könyveket. Nem találtam. Mondom megkérdem már, hogy miről is van szó? Az eladó először készségesen megnézte a számítógépet, és örömmel konstatálta, hogy van a kötetből. Elkezdte keresni a polcokon. Ő sem találta. Mivel nem mozdultam, kénytelen volt bemenni a raktárba és kihozni néhányat. Egyet a kezembe nyomott, a többit betette a polcra. Nem a többi akkori Móra-kiadvány közé, hanem a polcra. Itt már csak üvölteni akartam, de újból a csöndet választottam.
A tanulság?
Mindenki vonja le magának. Én levontam. Abbahagytam. Nemcsak ezért. :-(

A fiók

Új dolgozóasztal került Karácsony előtt a régi helyére. Az előző majd' húsz évet töltött el békességben és segítésben. Az új asztal már a modern fajtából való, azaz nincsenek fiókjai, csak lába és lapja. Ezért az előző fiókjait ki kellett üríteni. Az oldalsókkal semmi gond nem volt. Akták, kéziratok és egyéb vállalkozói kellékek voltak benne. Na de! A középső, az összegyűjtötte magába az utóbbi tízegynéhány év emlékeit.

Filléreseket és nem csak azokat. Volt ott csavarhúzókészlet, olyan kisfejű, csillag és hagyományos, de mind olyan minőségű, hogy az első nehezebben nyíló csavarnál a feje elnyíródott és használhatatlanná vált. Voltak adatcédék és 3,5-es flopik. Volt három zipdrive. Ki tudja mi az? Megmondom. A pen- és egyéb drájvok előtt már szükség volt nagyobb méretű fájlok hordozására két számítógép között. 100 mega adatot volt képes tárolni, ami akkor hatalmas mennyiség volt.
Volt persze több száz befizetett csekk: gáz, villany, víz, internet, biztosítás, kábeltévé. Voltak névjegyek, a legtöbb teljesen ismeretlen embertől. Legalábbis jó néhányra már egyáltalán nem emlékszem. Voltak különböző, számítógépből kimaradt apró és nagyobb alkatrészek is.
És volt ez:

Egy arany szalmaszál. Iványi Gábortól kaptam. 1996-ban. Ezért:
Ekkor, '96-ban kezdtem el saját jogon a könyvkiadást. Már készült az első kötet, a Thikai lángfák, mikor megkerestek azzal, hogy nézzem meg egy hajléktalan embernek, Csapó Sándornak a novelláit. Ki szeretném-e adni? Mivel csak olvasni szeretem az irodalmat, érteni nem értek hozzá, ezért segítséget kértem, és az azt jelentette, hogy a könyv megjelenhetett. Nagy élményem volt abban az évben, amikor a Könyvhéten a szerző kezébe adhattam művét. Sajnos csak személyes maradhatott. A könnycseppek szóban visszaadhatatlanok.
Segítendő a kötet ismertté tételét, ünnepség keretében adták át az Arany Szalmaszálat, a Szalmaszál a hajléktalanokért Alapítvány megtisztelő díját.

Ki gondolná?

Ki gondolná, hogy egy és ugyanazon könyvről van szó? Tíz év különbséggel jelentek meg. Az első 1997-ben a második 2007-ben. Az első a Magvetőnél, a második az Ulpiusnál. A fordító ugyanaz. A Magvető sajnálatosan fölmondta jól bevált, hosszú évtizedeken keresztül népszerű sorozatát, az Albatroszt. Az Ulpius ezzel a kötettel elkezdte A szingli fejvadász című sorozatát, ami most már a harmadik köteten is túl van.
Eddig a pontig nincs különösebb gond. Az valahol ott kezdődik, hogy az Ulpius sorozatának első kötete úgy jelent meg, hogy nem tartalmazza azt a, fentiek után, nyilvánvaló tényt, hogy a kötet a regény második kiadása. Így a gyanútlan vásárló simán kiad 3000 forintot, amin könnyedén megvehette volna vagy megvehetné a második részt, amit még nem olvasott. :-)
A létező megoldások közül álljon itt egy példa:
Történt pedig, hogy a T-Twins Kiadó 1992-ben megjelentette Vekerdy Tamás: Álmok és lidércek című könyvét. 2003-ban a Flium Kiadó újra kiadta a könyvet, de azt gondolták, hogy az eredeti cím nem volt megfelelő, nem volt elég figyelemfelkeltő :-), ezért új címen, Milyen iskola kell a gyerekeknek? jelentették meg. Azonban azt, hogy nem új könyvet vesz kezébe az olvasó, úgy tudatosították, hogy alcímként megadták az első kiadás eredeti címét. Az, hogy második kiadás csak azért nem került bele, mert ez a kötet tartalmazza a Waldorf iskola első három évének a programját is.
Szóval: lehet a könyvkiadást úgy is intézni, hogy az olvasó se járjon rosszul. :-(

Kézdy György

Kézdy György

Elnézegetem néha a Szomszédok x-edik ismétlését Virág doktor szerepében Kézdy Györggyel és eszembe jutott:

1998-ban kiadtam Claudio Monteverdi: Levelek és elméleti írások című könyvét Lax Éva gondozásában. Ez persze mindent jelentett: fordítást, szerkesztést, jegyzetelést stb. A százhalombattai Chorus Matricanus nőikar támogatásáért cserébe a bemutatót Battán tartottuk Kézdy György közreműködésével. Az eseményen részt vett Denis Stevens, az angol nyelvű kiadás(ok) főatyája. Az est része volt néhány levél fölolvasása, melyet Kézdy Györgytől hallottunk olyan átéléssel és hatásosan, hogy a jelenlévő közönség alkalmanként dőlt a nevetéstől. T.i. a levélben pénzkérésről, illetve annak fölemlegetéséről szólt, hogy még mindig nem érkezett meg az adomány. Mr Stevens egészen addig értetlenül nézett – mivelhogy nem igazán humoreszkekről volt szó –, ameddig el nem mesélték neki a derültség okát.
Kézdy György hangsúlyai, hanghordozása azóta is a fülemben van és újra hallom, amikor meghallom őt a médiában.