Ahol eddig éltem

Az alábbi képek azt mutatják, hogy nem sokat költözködtem az elmúlt közel hatvan év alatt.
1966-ig laktunk ebben a házban, az első emeleten, északi oldalon. Napfény nuku. Az emeletről korábban már mutattam képet.
1966-ban költöztünk az akkor még Üllői úti új lakótelepre, amit már akkor is a köznyelv József Attila telepnek nevezett. Ide jártam általános iskolába, innen jártam gimnáziumba és még a főiskola egy részét is innen abszolváltam. 1984 végén költöztünk el egy vadonatúj lakásba.Ide. A képet nemrég készítettem, de azt a madáretetőt ott a loggián én szereltem még föl, valamikor a nyolcvanas évek vége felé.
Ebben a házban laktam a legrövidebb ideig. Talán még két év sem volt. Nem túlzottan szerettem. A második emeleti franciaerkélyes szoba volt a nagyszobám.Jelenleg ebben a házban lakunk, immár huszadik éve. Valószínű, hogy innen már csak, ahogy mondani szokták: lábbal előre. :-) De arra még várni kell. És nekem erre van időm. :-)

Nosztalgikus képregény IV.

Amikor kiléptem a kapun, az Andrássy út felé vettem az irányt. Az Aradi utcai sarkon balra a rendőrség híradókból már ismert épülete látható. Annak idején négy éven keresztül minden reggel erre mentem az iskolába.
Tovább menve a sarkon a már említett Terror Háza, azaz az Andrássy út 60-nál balra kanyarodtam,
majd elhaladva az épület előtt, mentem tovább az iskolába. Nagyon sokáig nem tudtam, hogy az az épület mit is jelentett sok ember számára. Átkelve a Vörösmarty utcai kereszteződésen már ott is voltam az iskolában. Népköztársaság útja 68.
Ez lett a régi iskolámból. Így transit glória mundér. :-)

Nosztalgikus képregény III.

Fölérve a másodikra, kiléptem a körfolyosóra, lánykori nevén gangra. Ez a látvány fogadott.
Belülről egy rendbe hozott ház némi hiányossággal -- lógó drótok. Mindemellett az udvarról csak a poroló hiányzott.
Fönt már a régi barát, akit mint említettem 45 éve nem láttam, fogadott. Meg a család többi része. Felesége, lánya és egy méregzsák kutya, akit nagyon nehezen lehetett lenyugtatni.
Az eleinte csordogáló beszélgetés később nosztalgiázásba csapott át. Sajnos időre kellett mennem, ezért lassan el kellett válnunk. Nagyon szerettem volna lejutni a pincébe, na nem vajat csipegetni, hanem azért mert azt mondta, hogy azóta nem sok minden változott. Az lett volna az igazi nosztalgia. Tojásbrikett, favágás, szenesvödör.
Lefelé menet megálltam az elsőn, ahol laktunk:
Srégen szemben volt lakásunk bejárata, átellenben a három ablakból a jobb oldali egy kis szobáé, a másik kettő mögött volt a nagy szobánk. (A konyha, a WC és a spájz a lichthófra nézett.) Az előtérben, jobb kézre lévő lakásban laktak nagynénémék. Ha végignézünk a folyosón, az a sötét valami ott a végén a hátsó lépcsőház. Nagynénéméknek a WC-je ott volt, jobbra. A pincébe is a hátsó lépcsőn kellett lemenni, elhaladva a viceházmester lakása mellett. Akkor még volt. Házmester is és vice is. Bár szerintem a vice nem üzemszerűen. :-)

Nosztalgikus képregény II.

De nemcsak a rendőrség van közel. Ha az előző bejegyzés utolsó képét megnézzük, láthatjuk a Pengefalat. A sarkon az Andrássy út 60. található. A fekete autók garázsa pedig ez volt:
Ahogy bóklásztam, fotózgattam a bejárat környékén, egyszer csak nyílt az ajtó, és egy fiatal srác lépett ki az ajtón. Nagyon szerettem volna bemenni a házba, ezért megszólítottam, hogy segítsen ebben. Elmondtam, hogy itt laktam valamikor, hogy a jobb oldali kis üzlet Kálmán bácsi cipészete volt, mire megszólalt, hogy ő pedig a Kálmán bácsi unokája. Innentől már egyenes út vezetett az épületbe. Fölszólt kaputelefonon, hogy itten vagyok én, mire a 45 éve nem látott régi barát lakonikusan kérdezte: és mit akarok. Mondtam, hogy egyrészt bemennék egy-két fotót készíteni, másrészt ha már itt vagyok, egy kis nosztalgiázás sem ártana. Beengedtek. A lépcsőház korlátjához rögzítettem a bringát, majd lassan fölbattyogtam a másodikra. Közben fotóztam. Itt a lépcsőházban semmi sem változott:
A nagynéném lakásának egyik kijárata, ahol az ő férje járt ki-be, pedig ez:
Szerencsére a közös vécét, folyosó végén jobbra, már nem tudtam lefotózni.
(Folyt.köv.)

Nosztalgikus képregény I.

Életem első tizenhárom évében a Csengery utcában laktam a hatodik kerületben.


Balra van a bejárat, jobbra pedig Kálmán bácsinak a cipészműhelye, mondhatnám suszterája. Most ilyen a ház kívülről.
Cipész helyett horgász.
A szomszéd házat pár éve lebontották, így a telken hátra mehettem és a lichthófunkat lefényképezhettem az ecetfával egyetemben.
Mai jó szokás szerint a házba, ha nem ott laksz és nem tudsz ismerősről, nehéz bejutni. Az én helyzetem sem volt rózsás, mert hogy 45 évvel ezelőtt elköltöztünk a házból és nemigen jártunk vissza. Bóklásztam a kapu előtt, fényképeztem a környéket.
Annak idején egyetlen autó sem parkolt az utcában, és csak néha járt arra egy-egy az utca másik felében lévő rendőrségi garázs okán. (Közel van az Aradi utcai rendőrség.) Az utca két oldalán, a járda mellett jelöltünk ki két kaput és ott fociztunk, miközben átkoztuk az óránként elhaladó autót, hogy zavart okoz. (Jobb oldalt, az a fehérre festett épület, igen, az a Fáklya klub. Az volt akkor is és az mai is.
(Folyt. köv.)

Hunyadi tér

Leszámítva a Szondi utca Vörösmarty utca sarkán egy lebombázott ház helyén akkor még meglévő grundot, ahová focizni járhattunk, a legközelebbi játszótér a Népköztársaság útja után lévő Hunyadi tér volt. Gyakran jártunk oda piacra is, ahol nyár végén 80 fillérért vehettünk dinnyét.
A csarnok akkor sem volt már jó állapotban, de azért ennél lehet, hogy jobban nézett ki: Az utca végén, valahol a távolban volt a ház, ahol laktunk:
Télen is gyakran jártunk le a térre. Kedvenc szórakozásunk volt, hogy a leesett havon addig csúszkáltunk, amíg elég nagy hosszon jég képződött, ahol nagy nekifutással végig lehetett csúszni. Nem mindig voltam azonban szerencsés. Az egyik alkalommal úgy estem el, hogy betört a fejem a bal szemem fölött. Ömlött a vérem rendesen, de nem estem kétségbe, tenyerem alá tartottam és elindultam a szerencsére a közelben lévő SZTK felé. Ide:

Mozi

A könyvek után most arról, hogy a másik kedvenc, a film, hogyan épült be az életembe. Először fizikailag. Az talán már tudott, hogy a Csengery utcában laktunk, közel a Nyugatihoz. Annyira közel, hogy szinte pillanatok alatt eljutott a híre hozzánk annak, hogy egy vasúti kocsi kilátogatott a körútra:

Azért említettem a Nyugatit, mert onnan a Blaha irányába, ami számomra közeli helyeket jelentett, a következő mozik voltak: Szikra, Művész, Vörös Csillag, Mátra gyermekmozi, Zrinyi, Híradó, Bástya. Ez hét mozi. Ha ehhez hozzávesszük a Margit-híd felé az utat, akkor ott van, kicsit beljebb a Váci úton a XIII. ker. Kossuth, a Tanács (?) és a Duna, Lefelé a Bajcsyn a Toldi, A Maján lefelé a Tinódi, és a Blahán túl a Kölcsey és a Bányász az A és a B termével. Ezt csak azért soroltam így fel, mert könnyebben érthető az a szokásom, hogy egymás utáni időpontokra vettem jegyeket két vagy akár három moziba, majd futva bejártam a helyeket, és a nézőtéren pihentem, mialatt a filmeket néztem. Hogy milyeneket? Magyar és külföldi, szovjet és olasz, francia és cseh. Mindegy volt, csak film legyen. Csak jóval később, már nem laktunk a Csengeryben, amikor elkezdtem szelektálni, hogy mitet is nézzek meg. És persze kinyílt a világ más mozik felé is. Például a Filmmúzeum felé, ahol nem mindig vetítettek múzeumi filmeket. Ott lehetett látni először, ha jól emlékszem a Nagyítást és a Kiváltságot is. Hogy miért, az persze nem volt igazán érthető. Mert ha vetítik, akkor mindegy, hogy hol. Így a Filmmúzeum járt jól, mert szinte évekig vetíthette telt házzal a Nagyítást.
A mozik nagy része eltűnt, megszűnt, átalakult. Volt, amelyik visszavedlett szállodává. (Egyszer szeretnék bemenni abba terembe, ahol a nézőtér volt.) Némelyikből bankfiók lett, a gyermekmoziból Örökmozgó, azaz egyrészt filmmúzeum, másrészt művész és egyéb filmek mozija.

Viszont ma már moziba sem járok igazán. Néha-néha elmegyek, de a videó, a dvd és kábel vagy satellit-tévék világában már nem igazán kívánkozok moziba. A család most is ott van, én kihagytam.

Álmok...

...és lidércek. :-)
Kivételesen nem a Vekerdy könyvre gondolok, hanem azokra a visszatérő álmokra, melyek gyermekkoromat kísérték.
Az első 13 évemet a Csengery utcában éltem le. A ház körfolyosós volt, méghozzá teljes kört alkotott. Két lépcsőház, a fő és a hátsó, a házmester a főlépcsőház mellett, a viceházmester a hátsó lépcsőház mellett lakott. Hogy ténylegesen vice volt-e, tehát hogy fizettek-e neki, azt nem tudom. Tenczerné volt a házmester. Ő nyitotta este 10 után a kaput a későn jövőknek (nem nekem :-) ).
Nos. Álmomban ezen a körfolyosón (most máshonnan letöltött illusztráció) egy disznó kergetett körbe-körbe. A végén csak úgy tudtam elmenekülni, hogy a hátsó lépcsőházban, ahol néhány lakás folyosóvégi klotyója volt, bemenekültem az egyikbe.
A másik álmom szerintem nem egyedi, egy hatalmas zuhanás föntről lefelé, mintha ejtőernyős lennék, csak még nem nyitottam ki az ernyőt, csakhogy addig még nem hallottam/olvastam/tudtam semmit az ejtőernyőzésről. Természetesen, mielőtt földet értem volna, fölébredtem.
És egy dézsa vű. Nem álom, inkább kép, illetve film.

Ülök a vonaton, nézek ki az ablakon, és a síkságon végtelen nyírfa erdő. Ettől összeszorul a szívem. Nos. Ez az én emlékeimben nemigen lehettek, amikor először átéltem, mert nem jártam ilyen helyen akkor még.

Csengery utca

Már kétszer szó volt életem első lakhelyéről. Itten fölül van a térkép, ahol első 13 évemet leéltem.
Ez itten a ház: kettőspontja után látható fölülről. A bejáratot az alanti beírások egyikén már megmutattam. A kapualjba belépve, ha fölnéztünk egy festett boltívet láttunk. Emlékeimben sötétkék szín, csillagok és fecskék vannak. A kettő hogyan is kapcsolható össze? Nem t'om. Az első emeleten laktunk egy négyemeletes házban, ahová soha nem sütött a nap. Körfolyosó volt, és ugyanezen emeleten lakott apám kisebbik húga és családja, azaz a nagynéném, és két unokatestvérem.

A kép jobb oldalán a lenti részen található a
Suli: ahová jártunk. A testvéreim, meg én.
Rövid leírás a valtozovilag.hu-ról:
68. Kétemeletes, eklektikus ház, Bobula János, 1878. Ált. iskola. MEJ

Itt még úgy szerepel, hogy általános iskola. Annak épült. Sőt: 1998-ban készült egy szakértői jelentés ( Budapest VI. Népköztársaság útja 68. Általános iskola bõvítés, felújítás, megvalósíthatóság, folyamatterv), Dr. Gyulay Judit (1945) egyetemi docens, tanszékvezetõ által. Aztán persze az élet mást hozott. Az iskolát bezárták, jelenleg pontosan nem tudom, hogy minek nevezzem, ami a helyén épült, de rövidesen elmegyek, lefényképezem és elmesélem. :-)
Amiről annak idején tudtam: először is, hogy hol is laktam. Másodszor, eltaláltam egyedül az iskolába. Harmadszor, a Hunyadi térre jártam játszani, és a piacra illetve a csarnokba vásárolni.
Amiről nem tudtam, bár minden reggel azon a sarkon kanyarodtam be a suli felé, ahol ma a Terror háza áll.

Fecske 2.

Kilenc-tíz éves lehettem, amikor a dohányzó családom példáját követve rágyújtottam. Akkor éppen a Csengery utcában laktunk, a képen látható cipész fiával jóban voltam, szüleim dolgoztak, testvéreim suliban vagy munkában és nekünk aznap éppen nem volt tanítás. Kálmánnal vettünk egy doboz Fecskét és lazán elszívtuk az egész dobozzal. Hogy miért is nem lettünk rosszul, nem tudom. Minden rendben lett volna, ha a nagy szellőztetés után nem hagytuk volna ott a hamutartót. Tele csikkel. Hazaérkezve szüleim nem repestek az örömtől, viszont jót nevettek.

Anyu, ez milyen betű?

Valamikor az ötvenes évek végén. A Csengery utcában laktunk, a Nyugatihoz közel. Anyám onnan járt tanítani a Gyáli útra. 53-as villamossal a Nagyvárad térig, majd onnan 51-es villamossal az Ecseri úti kanyarig majd gyalog a Gyáli útra. Talán az egyszerűség és a nyugalom kedvéért (kinek a nyugalma? :-) ) engem is magával vitt az ugyanabban az épületben lévő óvodába. A Marx téri végállomáson szerencsére ülőhelyhez is jutottunk. Ott ültem anyám ölében és néztem kifelé a fejemből. Aztán meg magam elé. Ott valami írást láttam, amiről annyit már tudtam, hogy azok bizony betűk. És elkezdtem kérdezősködni. Anyu, ez milyen betű? És mentem szépen sorjában. Egy idő után anyám elunta a válaszolgatást, de én nem tágítottam, ezért a szemben ülő nénit kérdeztem, aki örömmel felelt. Elkezdtem a már megismert betűk összeolvasását:

K-i-h-a-j-o-l-n-i v-e-s-z-é-l-y-e-s.