Tervrajz 3.

Egy korábbi bejegyzésben írtam, hogy a szentesi Levéltárbanazt az ígéretet kaptam, hogy a vitézi telekről, annak derekegyházi helyéről megpróbálnak információt szerzeni. A minap az alábbi levél érkezett:

Tisztelt Úr!

A múlt héten olyan szerencsés helyzet alakult ki, hogy a kutatók és az ügyfelek elkerülték a levéltárat és határidős munkát sem kaptunk senkitől, így végre jutott időnk, hogy rákutassunk az Önt érdeklő témára.

Átnéztük Derekegyház anyagát, valamint az alispáni mutatatókönyveket a 20-as évekből. Nagyon kevés találat volt a vitézi telkekkel kapcsolatosan és az is igen szűkszavú. Lényegében az iratok csupán annyit közölnek, hogy a vitézi telkeket Derekegyházán a falu szélén jelölték ki. Sajnos semmi közelebbi kapaszkodó nem volt kideríthető a fellelt forrásokból, így még annyi sem melyik égtáj felőli szélén. Ezért sajnos nem tudjuk pontosan meghatározni a vitézi telkek helyét Derekegyházán. Talán a helyi szépkorúakban még élnek az emlékek. Amennyiben derekegyházi kutató jön a levéltárba rá fogok kérdezni, van-e információja a kérdéssel kapcsolatban.

Megértő türelmét köszönve, jó egészséget kívánok, tisztelettel:xy

Hát ennyit a jelenlegi állásról. írtam, hogy ha legközelebb Szentesre megyek, el fogok jutni Derekegyházára, hátha találok még olyan valakit, aki információt tud adni.

A múlt emlékei

A megóvott……és az elhanyagolt:

Jégvirágok ideje

Ez még az előző hideg napokban termett.
Holnaptól lehet újat fotózni. Sajnos. Most már jobb szeretném, ha hóvirágot fotózhatnék.

Voltam maradni.

Tegnap elmentem a Megyünk maradni egész napos heppeningre. Bringáztam egy nagyot. Eláztam egy kicsit, de csak odafelé. Kellemes zene fogadott. Akik maradni akartak, azok bementek és bent növelték a létszámot. Kint forró teát mértek, és az ígérethez híven egy tál lencsét. Ennek a környék hajléktalanjai örültek a legjobban.
Sajnálatos módon nekem már nincs közöm egyetlen, se magán, se állami pénztárhoz sem. Illetve az államihoz annyiban, hogy a nyugdíjamat onnan kapom. :-)

Tüntetés a Médiatörvény ellen

Ennél jobban én sem tudnám összefoglalni:



AZért álljon itt egy általam készült kép is:

Pötyi

Lassan meglesz a végleges neve a kis macsnak. Bár az Alpinista – rövidített nevén alpi – még mindig jellemző rá, mint az az alábbi képen is látható:Mosogatás közben öt ugrással kapaszkodik föl az ember ruháján a nyakába, ahol aztán már nyugodtan nézelődik és néha komoly karattyolásba kezd, ahogy annak idején az Archy nevű papagájom,
aki nem átallott beleinni a sörömbe, mint az a képen is látható. Beszélni tudása némi alkohol bevitele után hatványozottan jelentkezett. Sokat mondtuk neki, hogy Gyere ide! Ezt megtanulta. Elkezdte mondogatni, mire azt mondtuk neki, hogy Gyere Te! Erre azt is megtanulta és persze később már válaszolt arra a elszólításra, hogy Gyere ide! Mondta is, hogy Gyere Te!. :-)

Névleg

Radics Viktória írása a Galamusban, melynek a végén közli Marno János alábbi versét:

A teljes vers, a Galamus olvasóinak:

Marno János

Névleg

Mentünk, mendegéltünk, átmeneteltünk
nem egy menekülttáboron, sem kettőn,
a sajátunkén, az imént épp, többször,
több ízben puszta feledékenységből,
s jut eszünkbe az ízről: mit eszünk hol-
nap a földön, ízeltlábút vagy kérget
egy kenyérfáról, mely alá bevette
magát a télre a féreg, mint magunk is
bújnánk végre a nevünk mögé végleg,
hová nem lát be olvasó, sem olvasni-
való nem hordja folyamán a képet,
fölébe hajolván fejünk a Léthnek.

Dokument

Annak idején tíz forintért egy ilyen bizonyítványt lehetett kapni. Nekem megérte. :-)
Annak luknak, ott alul, története van. Az egy cigaretta által kiégetett luk. Történt pedig, hogy az első felvételim alkalmával Gerővel-Micivel (May) Szegedre mentünk felvételizni. Jó vicc: földrajz-testnevelés szakra. Erről majd máskor bővebben.Stoppal mentünk, stoppal jöttünk. Hazafelé néhány öreg csávóval utaztunk egy teherautó platóján és természetesen vadul dohányoztunk. A cigi végére érve a csikket földobtuk a magasba, és az a kocsi mögött ért földet. Nem mindig. Egyszer pont bele a nyitott táskámba. A tetején volt az érettségim. Mire fölocsúdtam, már a luk ott volt.

Sarki bolt

Még egyszer Boldog Új Évet mindenkinek.

A tavaly nyári szentesi emléktúra alkalmával, mint korábban már írtam, ellátogattunk Lajos bácsi házához. Most egy sarokházat mutatok, ahol annak idején, közel ötven éve egy kis bolt állt, ami megfelelt egyfajta szatócsboltnak. Döngölt olajos padlója volt, a boltban petróleum szag volt állandóan, mivel hordóból mérték a petróleumot és mellette a tejet is, ilyen tejes kannából:
Ami számomra fontosabb volt, amikor kiküldtek a boltba, mindig kaptam egy-két 10 fillérest, és vehettem magamnak cukrot, amit kimérve árultak.

A ház ma már csak egy közönséges lakóház. Legközelebb, ha arra járok, azért be fogok csöngetni. Az sosem árt. :-)