Suli

A tegnapi barangolás nagy felfedezettje a Fekete István suli Soroksáron. Egy iskola, amelyik első látásra élhetőnek, lakhatónak tűnik. Én persze most csak a külső jegyek alapján ítélhetem meg, de ha ott laknék, szívesen íratnám oda gyermekemet. A háttérben az iskolához tartozó sportpályán nagyban folyt a fockó. A gondozott zöldkörnyezet nyugalmat áraszt. És ami igazán megfogott, az a biciklitároló, amit a magam részéről kötelezővé tennék minden iskolában. És minimum ilyent: Ha az oktatás színvonala is olyen magas mint a környezetéé, akkor a környék gyermekei igencsak jó helyre születtek.

Színház

Korábban már írtam, hogy beneveztem a suli Szülők Öröm Színházába, azaz szerdánként eljárok a "próbákra". Eközben itthon ráakadtam az első színészi próbálkozásom képi emlékére:

Zene 2.

Alsós koromban anyám "hasonult" akkori igazgatójához, Paci nénihez, és ezért nekem is lett operabérletem. No nem a operába, hanem az Erkel Színházba.

(Ez egy mai felvétel. Most éppen arról van szó, hogy 20-40-80 milliárdért talán felújítanák.)
Egyetlen darabra emlékszem az pedig a Márta volt. De csak arra, hogy azt láttam. Talán azért, mert néhány mondatot megértettem belőle. :-)
Eme kis intermezzo után hosszú néma csend következett komolyzenefronton. Ami elvezetett e zene élvezetéhez és valamennyire módszeres megismeréséhez, az két zenekarnak volt köszönhető. Az egyik:
ELP
A másik a:
Collegium musicum volt.
Ezekre az inspirációkra kezdtem el magamtól gyűjteni komolyzenei lemezeket (Smetanától Griegig, Orfftól Bachon át Beethovenig és vissza) és élményeket. Az élmények egyik fentiekhez hasonló tárháza a Panta Rhei volt. Velük személyesen is megismerkedtem. Matolcsy Kálmánnal szünetekben sokat beszélgettünk. Ha emlékem nem csal, akkor az utolsó találkozásunk és beszélgetésünk az Ifiparkban volt. Hogy mikor, azt nem tudom, csak arra emlékszem, hogy előzenekar volt és a Skorpió volt a főfogás. Vagy '75 vagy '78-'79 lehetett.

Tacepao

1966 lehetett.
1. Javában tartott a vietnami háború és persze a nemzetközi tiltakozás is. Magyarország is beállt a tiltakozók közé (Tiltakozunk a vietnami háború ellen!), hátha elér a szava Wahingtonig. :-(
2. A közlekedésben, nem t'om pontosan mikor, bevezették a betétlaprendszert, ami azt jelentette, hogy ha egy sofőr szabálytalankodott, az öt betétlapból elvettek egyet, és ha mind elfogyott, akkor szankció történt. Pontosan nem tudom mi, mert a családban még hosszú ideig nem volt autó.
3. Iskolánk azidőtájt haladni akart a korral, ezért az iskolában bevezette a betétlaprendszert, ami ott azt jelentette, hogy az elvett betétlapok arányában csökkent a magatartásjegy.

Az osztályban összedugtuk a fejünket, és egy tacepao mellett döntöttünk, amit kitettünk a faliújságra. Így hangzott:

Tiltakozunk a betétlaprendszer ellen.

A szünet után bejött az osztályfőnök meglátta és megkérdezte: Ki tette ezt ki? Körbenéztem, de senkinek nem akarózott fölállni. Én egy másik sráccal H.Lacival együtt fölálltam. A többiek ezután is ülve maradtak. Hogy miért is nem volt komoly szankció? Merthogy semmire sem emlékszem? Talán többek között azért is, mert az én jó édes anyám a suliban tanított, sőt ig.h. volt. :-)
Nemrégiben volt egy szűkített osztálytalálkozónk. És láss csodát! S.Miki emlékezett és emlékeztetett erre. Benne is megmaradt a történet.

Ja, és persze nem húzta sokáig a betétlaprendszer.

Csengery utca

Már kétszer szó volt életem első lakhelyéről. Itten fölül van a térkép, ahol első 13 évemet leéltem.
Ez itten a ház: kettőspontja után látható fölülről. A bejáratot az alanti beírások egyikén már megmutattam. A kapualjba belépve, ha fölnéztünk egy festett boltívet láttunk. Emlékeimben sötétkék szín, csillagok és fecskék vannak. A kettő hogyan is kapcsolható össze? Nem t'om. Az első emeleten laktunk egy négyemeletes házban, ahová soha nem sütött a nap. Körfolyosó volt, és ugyanezen emeleten lakott apám kisebbik húga és családja, azaz a nagynéném, és két unokatestvérem.

A kép jobb oldalán a lenti részen található a
Suli: ahová jártunk. A testvéreim, meg én.
Rövid leírás a valtozovilag.hu-ról:
68. Kétemeletes, eklektikus ház, Bobula János, 1878. Ált. iskola. MEJ

Itt még úgy szerepel, hogy általános iskola. Annak épült. Sőt: 1998-ban készült egy szakértői jelentés ( Budapest VI. Népköztársaság útja 68. Általános iskola bõvítés, felújítás, megvalósíthatóság, folyamatterv), Dr. Gyulay Judit (1945) egyetemi docens, tanszékvezetõ által. Aztán persze az élet mást hozott. Az iskolát bezárták, jelenleg pontosan nem tudom, hogy minek nevezzem, ami a helyén épült, de rövidesen elmegyek, lefényképezem és elmesélem. :-)
Amiről annak idején tudtam: először is, hogy hol is laktam. Másodszor, eltaláltam egyedül az iskolába. Harmadszor, a Hunyadi térre jártam játszani, és a piacra illetve a csarnokba vásárolni.
Amiről nem tudtam, bár minden reggel azon a sarkon kanyarodtam be a suli felé, ahol ma a Terror háza áll.