Nyolc nap versekért

1931. DECEMBER 8

(FŐTÁRGYALÁS)

Dr. Melléky Kornélnak

Előttem Müller, a nyomdász
állt a mérleg előtt,
megméretett
s hat hónapot kapott.

Aztán kiürítették a termet, hogy
én kerültem sorra: óvták a népet
ragályos verseimtől.

Pattogni s köpni szerettem volna,
mint a tűz, kit szikkadt emberek
űlnek körül fecsegő szalonnák és
várakozó kenyerek gyönyörével.

Köpködtem volna, mint a tűz, kinek
csak szalonnák fényes csöppje jut, mit
elforgat magán majd vicsorogva

és sütöttem mégis, mint pisla parázs
s ők fujtak engem, hogy védekezzem,
mert úgy szokás, s hervadjak el,
fujt rám az ügyész.

Nem észleltetett enyhítő körülmény
s két versem nyolc napot nyomott;
fölállva hallgattam. Tudták kiktől
születtem, hol s mikor; ösmertük egymást
és hogy kimentek, mégse köszöntek.

Védőmmel álltam s beszélt köröttem
néhány barát és néhány mesemondó;
félhárom volt már, délután s
drukkoló szeretőm szemei
kerekedtek az uccán.

Ez a két vers volt az, amely miatt Radnótit beperelték és 8 nap börtönre ítélték, amit aztán később három év próbaidőre fölfüggesztettek.


ARCKÉP

Huszonkét éves vagyok. Így
nézhetett ki ősszel Krisztus is
ennyi idősen; még nem volt
szakálla, szőke volt és lányok
álmodtak véle éjjelenként!
1930. október 11.

PIRUL A NAPTÓL MÁR AZ ŐSZI BOGYÓ

Szőke, pogány lány a szeretőm, engem hisz egyedül és ha papot lát rettenve suttog: csak fű van és fa; nap, hold, csillagok s állatok vannak a tarka mezőkön. És elszalad. Por boldogan porzik a lábanyomán. Pedig fönn a kertek felé feszület is látja a csókját és örömmel hull elé a búzavirág, mert mindig hiába megcsudálja őt egy szerelmetes, szakállas férfiszentség. Tizennyolc éves és ha nélkülem van, hallgatva jár, mint erdős partok közt délidőn jár a nyári víz s csillogó gondot ringat magában arról, hogy sohasem telünk el a csókkal és szomorú. Pirul a naptól már az őszi bogyó. 1930. szeptember 1.

Trochimbrod

Egy emlékmű

És egy film, amely emlékeztet a történtekre..

Megemlékezés

A Cigány Világszövetség kongresszusának határozata alapján 1972 óta emlékeznek meg a világ számos országában arról, hogy 1944. augusztus 2-án éjjel az auschwitz-birkenaui koncentrációs táborban néhány óra alatt több mint háromezer roma embert gyilkoltak meg.

A megemlékezést tegnap tartották a Nehru parton több száz  résztvevővel.

Lovi

Vasárnap újfent találkoztunk, régi kollégák, a lovin. Lósimogattunk, ettünk, ittunk, beszélgettünk és – én életemben először –, fogadtunk. Egy tétet jól tettem meg és nyertem. A lovak télleg gyönyörűek, bár föl nem ülnék rá, az biztos.

Naplemente vihart után

Nagy zuhé után kicsit haragos naplemente.

  

VII. Wesselényi utca 6. Ezen a kapun járt be nap mint édesapám dolgozni. Itt volt a FŐKUCI, majd később a FŐPAPI központja. Persze van a cégnek egy ma is ismeretes neve: ÁPISZ. 

Ma nem tudom, hogy mi van az épületben. 

Érik a ropogós cseresznye. Csak más kertjében. :-(

Andrássy úti új bringaút

Volt anno – most már mondhatom – egy többek által elb-nak nevezett megoldás az Andrássy úton, ami úgy nézett ki, hogy: járda-bringa út-parkoló autó-úttest. Voltak vele gondok. Ha a bringás és a kiszálló utas egyaránt figyelmetlen, akkor súlyos sérülést szenvedhetett a kerékpáros. Ha a gyalogos figyelmetlen volt és úgy lépett le a járdáról, hogy jobbra nézett és nem balra, akkor elüthették – megjegyzem, ez autóval is megtörténhetett, súlyosabb sérülésekkel. Állítólag gond volt még a jobbra kanyarodó autók számára is, mert hátranézés hiányában könnyen elüthette a gyanútlan bringást. Az autóajtónyitás nem feltétlen okozhatott gondot, mert bárhányszor mentem ezen az úton és nyitottak ajtót, nem kerültem veszélybe, mert kellő távolságot tartottam a nyíló ajtótól. Ugyanígy, ha valaki figyelmesen kerekezik, láthatja a lelépő gyalogost. Nem láthatatlan emberekről van szó. A jobbra kanyarodás pedig nemcsak az Andrássy úton gebasztos.
A fentiekből látható, hogy nekem semmi különösebb gondom nem volt ezzel a változattal.
Nos, most nézzük az újat.
Most a következőképpen néz ki: járda-parkoló autó-bringaút-úttest. Pozitívumnak mondják, hogy ez beleillik a közlekedés ma elfogadott normális rendjébe. Lássuk csak! Valóban, párhuzamosan egymás mellett futnak a sávok, az autós látja a bringást, ha kanyarodni akar, illetve a sávon keresztül sorol át a kanyarodó sávba. És akkor itt elkezdődnek a gondok. (Nem mondom, a fegyelmezetlenség persze nagy úr!) Ha kettőnél több autó akar kanyarodni, de várakoznia kell, óhatatlanul megáll a bringasávon. De menjünk csak tovább. Nem feltétlen parkolnak be az autók (buszok) a parkolóhelyre:
Látható, hogy a bringás kikényszerül az autók közé, ami nem tragédia, csak ne nevezzük ezt a megoldást szupernek.
De folytatom.
Annak idején, mikor még autóztam, a parkolást mindig rükvercben végeztem, ami annyit jelentett, hogy megálltam a parkolóhely előtt, és tolatva bekanyarodtam. Nos. Az Andrássy úton van néhány parkolóhely. Ilyenkor a bringás vagy megáll és megvárja,
a művelet végét, vagy újfent kimegy az úttestre. Nincs ezzel sem semmi baj, csak ne nevezzük ezt a megoldást szupernek.
Nem egyszer tapasztalhatjuk más bicikliutaknál, hogy valaki egyszerűen rááll a bringaútra, mert a környéken van dolga.
Nincs ezzel semmi gond. Ki lehet kerülni a bringaúton parkolót újfent. De ne nevezzük ezt a megoldást szupernek.
És persze jöjjön a legotrombább lehetőség. A parkoló autó útnak akar indulni. Belenéz a tükörbe, de van még sajnos jó néhány autós, aki ilyenkor kocsit keres és nem vesz tudomást más járműről, és kikanyarodik. Ilyenkor négyesélyes a játék.
1. A bringás belehajt a kikanyarodóba, mert már nem tud lefékezni.
2. Az autós egyszerűen elüti a pillanatnyi találkozás hevében. (Nekem volt ilyen tapasztalatom.)
3. A bringás sikeresen blokkol és mamázik.
4. A bringás kikerüli az autót és kihajt az úttestre, és ha szerencséje van, nem üti el senki.
Ezekkel sincs tképpen semmi baj. Meg lehet úszni ezt a szituációt is. Csak ne mondanák azt, hogy szuper ez a megoldás.

A végén hadd tegyek hozzá valamit. A felvételek egy normális hétköznap délben készültek. Éppen parkoló autóval nem találkoztam, kb. nyolc percig voltam ezen az útszakaszon. Ha minden említett példáról képet szeretne valaki készíteni, egy óra talán elég is lenne. Természetesen valószínűleg nem lenne ez idő alatt baleset, mint ahogy jó lenne látni statisztikát arról, hogy az előző megoldás ideje alatt hány baleset is volt.


Utózönge: Tegnap bent voltam a városban és nagyon elkeseredtem sorstársaim közlekedési viselkedésén. Nem tudom, mit kellene tenni, de a bringás morál a békának a mélységes segge alatt van. A rendőröknek nem a csengőt, a prizmát és az egyéb ökörségeket kellene előtérbe helyezni, hanem bringás járőrök segítségével kiszűrni az elkanászodottakat, de nagyon sürgősen. :-(

Ilyen sokat még soha nem voltam távol. Pedig barátnőm jóvoltából újra van fényképezőgépem, méghozzá nem is akármilyen. Tudományos. Nemcsak olyan tingli-tangli zsebdarab. Jártamban-keltemben újra lövöldözhetek, felfedezhetek, megörökíthetek. Mint ezt a naplementét az Europark előtt.

Hangyák

Március 20-án reggel a téli álmot alvó hangyák a földfelszínre kívánkoztak.

Tavasz, 2012

Ezek az utolsó felvételeim közül valók. Nem sokkal utána felelőtlenül bántam a géppel és tönkrement. Azóta csak a szememmel rögzítek, de talán már nem sokáig. Barátaim a segítségemre sietnek és folytathatom fényriportjaim elkészítését.

Kedves Naplóm!

Kedves Naplóm!
Majd' egy hónapja találkoztunk utoljára. Azóta feléd sem néztem. Sajnálatom óriási. Olvasóim viszont cseppet sem aggódnak. Nem kapok jelzést, hogy mi lesz már! Hová is tűntél el. Úgy tűnik, rövidesen visszatérek többször és több témában. Tavasz lett, becsatolom a wifit és ezzel nem kell majd osztozni. A lustaságomon is erőt veszek. Sóval ne aggódj, jövök. :-)

Szókratész

Aszondá Hérakleitosz, hogy nem léphetsz ugyanabba a folyóba kétszer. Én tegnap megpróbáltam és sikerült. A Katona Sufnijában megnéztük Platon: Szókratész védőbeszéde című monodrámáját Haumann Péter előadásában.


És hogy miért léptem másodszor is ugyanabba a folyóba. Mert 41 (negyvenegy) évvel ezelőtt már láttam VELE a darabot a 25. Színházban, ami akkor még nem a MÚOSZ-székházban, hanem a Rottenbiller utcában, egy szakszervezeti székházban volt. Az előadás fantasztikus volt, köszönhető Szókratésznak és persze Haumannak.

Műtermészet

Átmeneti természet a bevásárlóközpontban.

Ahol eddig éltem

Az alábbi képek azt mutatják, hogy nem sokat költözködtem az elmúlt közel hatvan év alatt.
1966-ig laktunk ebben a házban, az első emeleten, északi oldalon. Napfény nuku. Az emeletről korábban már mutattam képet.
1966-ban költöztünk az akkor még Üllői úti új lakótelepre, amit már akkor is a köznyelv József Attila telepnek nevezett. Ide jártam általános iskolába, innen jártam gimnáziumba és még a főiskola egy részét is innen abszolváltam. 1984 végén költöztünk el egy vadonatúj lakásba.Ide. A képet nemrég készítettem, de azt a madáretetőt ott a loggián én szereltem még föl, valamikor a nyolcvanas évek vége felé.
Ebben a házban laktam a legrövidebb ideig. Talán még két év sem volt. Nem túlzottan szerettem. A második emeleti franciaerkélyes szoba volt a nagyszobám.Jelenleg ebben a házban lakunk, immár huszadik éve. Valószínű, hogy innen már csak, ahogy mondani szokták: lábbal előre. :-) De arra még várni kell. És nekem erre van időm. :-)

Még sincs vége?

Korábban írtam, hogy tél vége. Úgy látszik még egy-két napra maradt.

Tél vége, tavasz eleje - folyamatábra

Zajlik az élet, zajlik a jég. A Dunán jégtáblák, a városban az élet zajlik.
Ha köd lepi be a tájat, ha zord komor a nagy ég,
A tél hogyha bánt, miért a bánat, mert jő tavasz még.
Ha bú üli meg a lelked, ha bent sajog és fáj,
Miért félsz, peregnek a percek, majd elsuhan a felleg, és víg öröm vár.
A tél vihara ha támad, hidd el korai a bánat, mert jő tavasz még.
Ha félsz, elmegy, elszáll a felleg, és víg öröm vár.
Bach
És ahogy az előbbi kantáta jelzi is: Jő tavasz még. A hóvirágok nem hazudnak, csak néha tévednek, és elsietik a dolgot, mint ahogyan idén is tették valamikor januárban.

Szolgálati közlemény

Túl jutottam a tízezredik látogatáson. Nagyon örülök. Jól jönne néha, ha valahol, valamilyen megjegyzés is születne. Az is érdekelne, hogy ki és hogyan jut el egy ilyen blogra.

Mezőhegyes

Korábban írtam, hogy minimum egy utazás még hátra van Dél-Kelet Magyarországra. Több mint negyven éve nem jártam arra, de az alanti képen lévő házsor még ma is megtalálható, ha hinni lehet a Google Earth-nek.
A kis épület a nyári konyha, az én mindenkori hadiszállásom. Télen-nyáron ott aludtam. Ott volt a tűzhely, ami mindig be volt fűtve. Idén talán összejön az utazás.

Születésnap

Eljött a legújabb is. Az utolsó ötvenes.

Újra és újra

Túl sok a hosszú szünet. Nehéz megokolni, pedig az itteni magány néha jól jönne. Sajnos a világban komoly változások lehetősége mutatkozik, amit közelről szemlélhetek. Ez sok energiát von el attól a magamra vállalt feladattól, hogy a múltamat, az enyémet és a családomét fölkutassam, összerakjam. Személyes segítséget nem sokat kaphatok - a felmenők mind eltávoztak -, így a saját emlékeimre, könyvtárakra, levéltárakra számíthatok, esetleg a múltba tett utazásokkal kiegészítve. Erre kellene erősebb elhatározás és idő, idő, idő. Újra el kéne utazni Szentesre, bár az utóbbi utazást sem dolgoztam még föl teljesen. Le kéne menni Mezőhegyesre, ahol már talán negyven éve nem voltam, pedig az emlékképek sokszor megjelennek.

Olvasom Grecsó Krisztián Mellettem elférsz című regényét a múltról, a múltkeresésről, az emlékek összegyűjtéséről. Nem említeném, ha nem ugyanazt a környéket járja be - Szentest és környékét. Élvezem minden sorát, a hangulatot, melyet oly hűen ad vissza.

Tél

Viszonylag enyhe telünk ilyen esti hangulatokat hoz:

Szilveszter után

Vigyázni kell a másnapossággal. Nem kellene annyit inni.

Kordon

Korábban írtam, hogy elkezdett félni a hatalom (4K). Most már mutatja is. Január elsejétől, az új rendszer kezdetétől kordont von a Parlament bejárata köré, nem engedve az ottani tüntetést.

Hol bont, hol épít.

Új Év

Mozgalmas új évet kívánok minden kedves Olvasómnak, akik folyamatosan vannak. És ez számomra meglepő és megtisztelő.
Azért 35 km/óránál mehetünk gyorsabban is.