88

Tegnap lett volna anyám 88 éves. Isten nyugosztalja. Kedvenc iskolája a Gyáli úton:
Mikor itt tanított, létezett még a Mária-Valéria telep.
Olyan nagyon nem lehetett könnyű tanítani.

Gyáli út 25/A

Egy korábbi bejegyzésben említettem a Gyáli úti iskolát, ahol anyám kezdte a tanítást, még az ötvenes években. A már igencsak halványuló emlékeket az alább említett barangolás során sikerült egy kicsinyt föleleveníteni, hacsak egy kép erejéig is. Jelenleg az Irinyi János középiskola van odacímezve, de a kaput nézve csak az lehet, hogy a bejárata máshol van az iskolának, vagy nincs is iskola.
Úgy emlékszem, hogy a 25/A a fiú, és mellette a 25/B a lányiskola volt. Ebből persze következik, hogy anyám a fiúkat tanította.

Víztorony

A legnagyobb hatást azonban ez a látványosan rendbe hozott víztorony váltotta ki. Először így láttuk meg: Közelebb érve már jobban láthattuk: Kár, hogy korábban, mikor még igencsak elhanyagolt állapotban volt, nem tudtam róla. Most lenne saját képem is. Be kell érjék azonban a víztorony.hu-n található képekkel és az egyetlen, onnan kimásolttal:

Barangolás

Felfedező bringautat tettünk az Aszódi úti MÁV-telepen. Régebben a szélén sokat jártam, merthogy a Merényi nevű műintézmény, azaz SZTK és Kórház ott található. De beljebb soha nem merészkedtem. Tegnapelőtt bejártuk. Voltak ott beszédes utcanevek, egy hatgyermekes macskacsalád (gomolyogtak, úgyhogy ezen a képen látható a legtöbb, 5 a hétből) és még egy elhagyatott munkásszálló is:

Anyu, ez milyen betű?

Valamikor az ötvenes évek végén. A Csengery utcában laktunk, a Nyugatihoz közel. Anyám onnan járt tanítani a Gyáli útra. 53-as villamossal a Nagyvárad térig, majd onnan 51-es villamossal az Ecseri úti kanyarig majd gyalog a Gyáli útra. Talán az egyszerűség és a nyugalom kedvéért (kinek a nyugalma? :-) ) engem is magával vitt az ugyanabban az épületben lévő óvodába. A Marx téri végállomáson szerencsére ülőhelyhez is jutottunk. Ott ültem anyám ölében és néztem kifelé a fejemből. Aztán meg magam elé. Ott valami írást láttam, amiről annyit már tudtam, hogy azok bizony betűk. És elkezdtem kérdezősködni. Anyu, ez milyen betű? És mentem szépen sorjában. Egy idő után anyám elunta a válaszolgatást, de én nem tágítottam, ezért a szemben ülő nénit kérdeztem, aki örömmel felelt. Elkezdtem a már megismert betűk összeolvasását:

K-i-h-a-j-o-l-n-i v-e-s-z-é-l-y-e-s.