Halottak napja

Halottak napja

Szokás szerint korábban mentünk ki bátyámmal a temetőbe, meglátogatni szüleink sírját. A sírban nyugszik nagyanyánk is:

Régebben, úgy negyvenegynéhány évvel ezelőtt édesapám "hurcolt" minket magával temetőlátogatásra. Nagyanyámat nem ismerhettem, mivel három nappal születésem előtt halt meg. Viszont fényképezni már akkor is tudtunk, bár egy kicsit homályosan:


Most gyönyörű idő volt. Nap sütött, levelek hullottak. Én meg vártam. Mert Robi felelőtlenül autóval jött. Háromnegyed óra alatt oda is ért a sírhoz. Addig sétálgattam és nézelődtem. Meg persze fényképeztem, többek között a bátyámat, mikor megérkezett, majd ő engem:



A képeket nézegetve, nemcsak az a feltűnő :-), hogy a régi fekete-fehér, a mai meg színes, nemcsak az, hogy mennyivel jobb minőségűek, hanem az is, hogy a korabeli képen növényeket szinte egyálalán nem látni. Azóta viszont szinte dzsungel nőtt a temető ezen részén.

Magyarország 1.

A hétvégén a temetőben jártunk Kispesten. Valami koncertféle volt a Bozsik stadionban, ami a temető tőszomszédságában áll. A dézsavű fölidézett egy tavaly november eleji emléket:
Halottak napja volt és kilátogattunk a temetőbe. Égtek a mécsesek és a gyertyák. Meghitt hangulat volt. Olyan, amely mindig elfog, amikor ilyen időtájt temetőben járok. Sötét volt már. A stadionban égtek a lámpák. És fölhangzott a kórus: Kurva anyád!, Kurva anyád!