Felszabtér

Az előbbi beírásból kikövetkeztethető, hogy elég sokat jártunk ezen a téren is. Bár amikor suli volt, akkor még villamos járt, többek között a 67-es, amellyel gyakran elkísértem Tepsit, aki Zuglóban lakott.
A bal oldalon álló épületben volt, mint azt a neonon is olvasható (?) a Belvárosi kávéház, ahol az osztályból többen ebédeltek nap mint nap. Én persze a menzán. :-)
A kép egy kicsivel később készült. Akkor már az Egyetemi Könyvtárban dolgoztam, de hát hiszen az is ott volt a környéken. Mondjuk 100 méterre a tértől. :-)

Nóra

1967–1971, Apáczai.
Ezek voltak a gimnáziumi évek.
A karácsonyi egymást megajándékozás már nálunk is népszerű volt. 69-ben és 70-ben is Nóra húzta ki a nevemet. Mindkétszer emlékezetes ajándékot kaptam tőle. Hogy honnan tudta/tudhatta, hogy meghatározó sikere lesz nálam mindkét ajándékának, nem t'om.
Az első alkalommal egy színházjegyet kaptam a 25. Színházba. Platón: Szókratész védőbeszéde, előadja: Haumann Péter. Akkor a 25. még a Rottenbiller utcában volt, egy szakszervezeti székházban vagy miben. "Egyszemélyes" jegyem volt, így magam mentem. Az élmény is bennem maradt. :-)
Másodszor egy Radnóti összessel lepett meg, ami utána hetekig a bibliám volt. Negyedikben tanultunk Radnótiról, de a néhány ismert verse mellett megismerkedhettem sok másikkal. Azaz saját fölfedezéseket tehettem. Például ezt itt:

Kis nyelvtan (1943)

Én én vagyok magamnak
s néked én te vagyok,
s te én vagy magadnak,
két külön hatalom.
S ketten mi vagyunk.
De csak ha vállalom.

Akkor vettem meg azt a kislemezt, amelyiken Gábor Miklós mondja el a Hetedik eklogát, a Nem tudhatom című költeményt, a Razglednyicákat és természetesen nem tudom a negyediket. Lehet, hogy nem is volt.

Reklám

Borsodi, az élet zabos oldala :-(

Edward Sarul

A nyolcvanas évek elején az Egyetemi Könyvtárban, a pincébe ahol dolgoztam, egy időre beköltöztettek hozzánk két lányzót a kötészetről. Felújítás vagy mi volt. Az egyikük egyszer azzal állított be, hogy férjhez fog menni. Kérdeztük, ki az a szerencsés? Egy lengyel srác – válaszolta. Lassan kiderült, hogy egy sportolóról van szó, méghozzá nem is akárkiről:

Edward Sarul

Mint olvasható: az első atlétikai világbajnokságon aranyérmet nyert súlylökésben:

Íme:

a dobás

A kolléganő fölvette a nevét. A következőképpen:

Sarulné ... ...

Reggeli találkozás

Képaláírás: Akarsz egy pofont?

Az éjszaka kint dekkoló macskák reggel találkoznak az etetésnél. Utána mindig van egy kis hirig. Különösen a fiatal cirmos, amelyik ráadásul kandúr, veszi ki a részét a kekeckedésből, bár éppen az itt nem látható fekete cicának a neve Kekec. :-)

pecsvörk-utca 2.

Mészáros utca Corvin körút (Wekerle) kereszteződése. Pecsvörk-terítő jelleggel.
Hasonló képek közlését Szívesen vállalom.

Gottsegen

Közeledik a második újjászületési napom, mely ennek az épületnek és a benne dolgozó orvosoknak és nővéreknek volt köszönhető. Boldog vagyok, hogy lefényképezhettem. :-)

Tavaszmező–Művészkert

A tegnapi Örökségnapon a Tavaszmező utca 6-os szám alatti épületet látogattuk meg. A honlapon bővebben olvasható léte, értelme, jelenlegi és jövőbeni szépsége. Ahhoz képest, hogy nem is oly régen le akarták bontani az épületet, most szerencsére már ott tartanak, hogy a felújítási, újrahasznosítási tervek elkészültek. Már "csak" a pénzszerzés és egyéb nyalánkságok vannak hátra.
Sajnálatos módon a Művészkertet vasárnap nem nyitották ki, de megkaptam Martsa Piroska telefonszámát és egy találkozót beszélek meg vele, amikor is azt a részét is megtekinthetem az épület együttesnek. (Piroskát még az Illemberke az óvodában című könyvem kiadásakor ismertem meg és persze nem tudtam, hogy errefelé is tevékenykedik a Jankovics stúdió mellett.)


Raktáron rengeteg kép van. Ezek közül látható néhány a színházteremben és az előtérben. A képen a színházterem hátsó fala.

Pecsvörk-utca 1.

A két kép a kispesti Esze Tamás utca egy-egy keresztutcányi részletét mutatja. Az úttest képe évek hosszú során alakult ilyen foltossá. Víz, gáz, csatorna és felfagyás közösen segített elérni a megfelelő hatást. A második képen egy olyan rész található, amelyet az önkormányzat saját erőből felújíttatott. Ahogy gazdasági életünket és a kerület impotenciáját nézem, folytatása nem lesz.

(Az elnevezés: pecsvörk-utca kopirájtolva vagyon by én.(

Csengery utca

Már kétszer szó volt életem első lakhelyéről. Itten fölül van a térkép, ahol első 13 évemet leéltem.
Ez itten a ház: kettőspontja után látható fölülről. A bejáratot az alanti beírások egyikén már megmutattam. A kapualjba belépve, ha fölnéztünk egy festett boltívet láttunk. Emlékeimben sötétkék szín, csillagok és fecskék vannak. A kettő hogyan is kapcsolható össze? Nem t'om. Az első emeleten laktunk egy négyemeletes házban, ahová soha nem sütött a nap. Körfolyosó volt, és ugyanezen emeleten lakott apám kisebbik húga és családja, azaz a nagynéném, és két unokatestvérem.

A kép jobb oldalán a lenti részen található a
Suli: ahová jártunk. A testvéreim, meg én.
Rövid leírás a valtozovilag.hu-ról:
68. Kétemeletes, eklektikus ház, Bobula János, 1878. Ált. iskola. MEJ

Itt még úgy szerepel, hogy általános iskola. Annak épült. Sőt: 1998-ban készült egy szakértői jelentés ( Budapest VI. Népköztársaság útja 68. Általános iskola bõvítés, felújítás, megvalósíthatóság, folyamatterv), Dr. Gyulay Judit (1945) egyetemi docens, tanszékvezetõ által. Aztán persze az élet mást hozott. Az iskolát bezárták, jelenleg pontosan nem tudom, hogy minek nevezzem, ami a helyén épült, de rövidesen elmegyek, lefényképezem és elmesélem. :-)
Amiről annak idején tudtam: először is, hogy hol is laktam. Másodszor, eltaláltam egyedül az iskolába. Harmadszor, a Hunyadi térre jártam játszani, és a piacra illetve a csarnokba vásárolni.
Amiről nem tudtam, bár minden reggel azon a sarkon kanyarodtam be a suli felé, ahol ma a Terror háza áll.

Időmérték verselésben

Költőink könnyedén írtak és fordítottak olyan verseket, melyek időmértékes verssorokból állnak.

Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!
Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.

Mondd, van-e ott haza még, ahol értik e hexametert is?

Vagy Homérosz Aphrodité himnusza:

Zengem az istennőt, aki Kyproszban született: ő
mézes ajándékot hoz a földre, örök mosolyával
isteni arcán, és kifakasztja a vágy bimbóit.

De mint alant látható, illetve olvasható, az élet maga is produkál időmértékes sorokat anélkül, hogy szerzője sokat gondolkodott volna rajta.
Egy régről ránk maradt pentameter:

Tóth Gyula bádogos és vízvezeték-szerelő

És egy a mai korból a pénztáraknál olvasható hexameter:

Áfás számla igényét kérjük előre jelezze!

királydinnye

Részlet Petőfi: Az Alföld című verséből:
A csárdánál törpe nyárfaerdő
Sárgul a királydinnyés homokban;
Odafészkel a visító vércse,
Gyermekektől nem háborgatottan.

Tehát már Petőfi is ismerte a királydinnyét. De neki még nem volt kerékpárja. Fölfújható belsővel. Ami nem áll ellent a királydinnye termésének. Hanem azt mondja: pssszzz. :-) Beismerem, hogy ha valaki nem cipőben, hanem meztéláb jár-kel az országban, annak még a bringánál is rosszabb, mint az a fönti képen látható.
(A vércsének könnyű, ő nem járkál, hanem röpül. Nem zavarja a királydinnyés homok. :-) )

Ps: Köszönet a fotót jegyzőknek.

Fecske 2.

Kilenc-tíz éves lehettem, amikor a dohányzó családom példáját követve rágyújtottam. Akkor éppen a Csengery utcában laktunk, a képen látható cipész fiával jóban voltam, szüleim dolgoztak, testvéreim suliban vagy munkában és nekünk aznap éppen nem volt tanítás. Kálmánnal vettünk egy doboz Fecskét és lazán elszívtuk az egész dobozzal. Hogy miért is nem lettünk rosszul, nem tudom. Minden rendben lett volna, ha a nagy szellőztetés után nem hagytuk volna ott a hamutartót. Tele csikkel. Hazaérkezve szüleim nem repestek az örömtől, viszont jót nevettek.

Magyarország 5.

A vonalkód áldásos találmány. Használata egyszerű és ma már mindennapos. Az áruk "vonalkódosítása" viszont nem mindig sikeres. Különösen jellemző ez a sütőipar, lánykori nevén a pékségek tevékenységére. Ugyan nem általános, de gyakori, hogy
1. nincs a kenyéren vonalkód. (Manyi!! Mi a kódja a...?)
2. a pékek némelye előszeretettel nyomja bele a papírt a kenyérbe, (le)olvashatatlanná téve a kódot. (Ld. mint fent. :-) )
3. ami tegnap történt: a vicces kedvű pék fordítva ragasztotta föl a papírt a kenyérre.

demokrácia

"Szolón olyan államrendet tartott helyesnek, ahol az emberek szabadok, az egyénnek joga és kötelessége, hogy a közösségre hasson felelős tetteiért, nem vonja ki magát az egész közösséget érintő feladatok, terhek vállalása alól, ahol tehát az egyén és közösség viszonya kölcsönös. Amennyiben az athéniek passzívak maradtak politikai kérdésekben, polgárjoguk elvesztése fenyegette őket." Ez a gyakorlatban a tartózkodás "elképzelhetetlenségét" jelentette. A modern kor vajon miért tette lehetővé a tartózkodást? Fejlettebb-e a mai az ókorinál?

911

Amikor nyolc évvel ezelőtt megörtént az elképzelhetetlen, előttem lepergett egy jelenet. Ültem az ikertornyok egyikében a 83. emeleten. Éppen a reggeli kávémat ittam és készültem az értekezletre, amikor megdöbbenve láttam, hogy közeledik felém a Boeing. Többre nem emlékszem.

Magyarország 4.

Hallgatom a rádiót. A mezőgazdasági tárca valahonnan pénzt szerzett és két ágazatot fog belőle támogatni. Az egyik a tejtermelés. Az Isten áldja meg érte.
A másik a dohánytermelés. Az Isten ... talán megbocsájtja. :-(

Warnemünde

Érettségi után osztályunkból sokan mentek egyetemre és volt egy srác, Egér, aki Rostockba ment hajómérnöki karra, ha jól emlékszem. Háromszor látogattam meg különböző barátokkal, így első alkalommal kollégámmal, Gézával:

Ellátogattunk Warnemündébe is. Itt találkoztunk először azzal, hogy mi innen tovább nem mehetünk. Mindahányszor a Végállomás vasúti bakjaihoz érkeztünk meg.

1988-ban akkori nejem osztályával Dániába utaztunk. Akkor sikerült először a másik vágányra érkezni. Arra, amelyik továbbment a kikötőbe, a komphoz.

Fecske

Egy fecske is csinálhat nyarat. Főképp, ha ilyen fecskéről van szó :-): (Persze nehéz eldönteni, hogy a fecske csinált nyarat, vagy a nyár "csinált" fecskét.)
Sok nyarat töltöttem lent Szentesen, köztük azt is, amelyiken ez a kép készült. Hogy kicsoda a nálam kisebb leányzó, sejtésem van, de emiatt nem merem leírni. Hogy a nyarak mivel is teltek el?
Elmehettem az utcasarkon lévő kisboltba vásárolni. Egy döngölt olajos padlójú boltocska, ahol többek között kimérve lehetett kapni tejeskannából tejet, petróleumhordóból petróleumot, amit villany híján világításra használtunk.
Ezen kívül, mint már korábban említettem, hozhattam forró vizet fürdéshez, ami abban az időben ritka esemény volt. Szentes gyógyfürdőváros, remélem, nem csak volt.
Aztán persze napközben ottani barátokkal pecázhattunk itt:

Talán a közeli meleg víz miatt, amiből a fel nem használt és a felhasznált is a Kurcába ömlött, sokféle hallal, többek között komoly ragadozó halakkal volt tele, olyannyira, hogy még nekem is sikerült nem is csak néha kifognom, többek között naphalat és törpe harcsát. Ezekre leginkább az jellemző, hogy a külsejük tele van kezet roncsoló kinövésekkel. Minden egyes példány horogról való eltávolítása számomra egy kisebb vérfürdőt jelentett :-).
Egyszer-kétszer Lajos bácsi elvitt focimeccsre, amivel nem nagyon tudtam mit kezdeni, mert a megyei nem t'om hanyadik osztály nem tartozott az érdeklődési körömbe.

Szentes

"Ki géppel száll fölébe..."
Nos, igen. Csakhogy. Egyenesen beleszerettem a Google Earth-be. Ha emlékeimből előcsalogatom a múlt fontos helyeit, akkor ennek segítségével újra és újra meg tudom nézni anélkül, hogy odautaznék. Ha mellé még néhány képet is tennék, mint ahogyan most tenni is fogok, akkor teljes lesz a kép.
A képen jelöltem a házat, ahol gyermeki életem nyarait, vagy legalábbis egy részét töltöttem. Jelöltem azt a kutat, amiből 60 fokos forró víz folyt, ha megnyomtuk. Ebből vittem haza kantában a vizet az esti fürdéshez. Persze a legtöbbször jól összeégetve a térdemet, merthogy addig ért a kanta. :-)
Eddig csak a térképet mutattam. Most egy kép kívülről:
A képen nagyapám testvére, Lajos bácsi, és felesége, Ángyikám látható. Én őt csak így ismertem. Keresztnevét nem tudom. A fa takarásában anyám. Azaz: ím itt e ház, ami föntről csak egy kis téglalap alakú folt.
Egy másik kép:

Ezen Ángyikám a disznókat eteti.

Magyarország 3.

Az egyik gyógyszeremet pótlandó bementem egy patikába. Nejem kint maradt, hogy a bringákat őrizze, de kért, hogy hozzak neki egy pohár vizet. Van az a ballon, ismerik, aminek oldalára föl van erősítve egy pohártartó, ahonnan a műanyag poharakat ki lehet húzni és bele lehet folyatni a hideg vizet. Amig sorba álltam, gondoltam, kiviszem a vizet, addig se szomjazzon szegény asszony. Ámde egy darab pohár nem volt. Mikor sorra kerültem, kértem a gyógyszerészt, hogy tegyen már ki poharakat, hogy a szomja vándor ihasson. Elment és hamarosan visszajött, kezembe nyomva egy darab poharat a következő megjegyzéssel: nem tölthetem föl a tartót, mert valaki mindig elviszi az összes műanyag poharat.

'56

Van egy állandóan visszatérő "rövidfilmem" 56-ról. Csak három és féléves voltam akkor, és az a néhány kocka pereg le előttem, midőn a Népköztársaság útján megyünk keresztül úgy, hogy nem messze egy tank közeledik.
Sokáig azt hittem, hogy valamikor láttam egy filmrészletet és az maradt meg. Néhány éve, mikor Kanadában élő bátyám itthon volt, meséltem neki és ő mondta, hogy ő is emlékszik erre: a nyakában vitt haza a Hunyadi térről, ahol játszottam (?), a Csengery utcába, ahol akkor laktunk.

Paradicsomos káposzta

Mai ebéd-vacsora: paradicsomos káposzta natúr sült pulykamellel.
Harmincegy éves koromig nem tudtam elszakadni az állami kajáktól. A vidéki létet leszámítva mindig valamilyen menzán, esetleg étteremben ettem meg napi meleg étel szükségletemet. Az első négy évből az utolsó kettő (62-63) a Kéményseprő étterem (Nos, ki tudja, hol is volt az?) előfizetéses menüjének elköltésével telt el. Ismerték a pk-t. A következő négy év a napközivel egybekötött iskolai menza. Ott is. A gimnáziumi évek a tanszobával egybekötött menza volt. Ott is. Az első munkahelyem közel volt a bölcsész menzához. Oda jártunk minden nap ebédelni. Ott sem kíméltek bennünket. Bátran írhatom: évtizedekig tartottam magam távol a pkáposztától. Az első alkalommal még megettem, de később már nem tudtak rávenni. A feltételezett feltétet megettem, de a káposzta érintetlenül ment a malacoknak. (Ja, persze, a sereget kihagytam. :-) )

Az állami koszt után saját magamtól eszembe sem jutott, hogy a pk-t bevegyem a repertoárba. Egészen idén nyárig. Nejem úgy kétévente szokta megjegyezni, hogy ő bizony szereti a pk-t. Ezért, hogy az első saját készítésű paradicsomos káposzta elkészítése után, most már másodszor főzöm meg azt. ÉS mit mondjak, most ízlik. Talán mert én csinálom? :-)